Korábban a zenekar honlapján volt olvasható a biográfiában: "úgy gondoljuk, hogy ebben a műfajban nagyon újat már nem lehet alkotni, de nagyon jót igen". A Wisdomos fiúk pedig ehhez a kezdetektől fogva maximálisan hűek, és nagyon remélem, hogy mindig is azok maradnak.

2004-ben az első Wisdom EP-vel kezdődött el Wiseman, a kabalafigurájuk története, aki talán utolsóként a régmúlt idők nemes értékeit, szellemiségét hordozza egy olyan korban, ahol a sötétség és gonoszság uralkodik. Azóta minden lemezükön találkozhatunk az öreg bölcs életének újabb epizódjaival, ahogy rajta keresztül próbálja a zenekar megdönteni szívünkben a mai, felemás világ hatalmát. Reméljük, hogy egyre több embert érintenek meg ezek a gondolatok, és nem válik mindenki a felszínes értékek rabjává.

A JUDAS címet viselő második nagylemez egy abszolút kiforrott, kőkemény és rendkívül színes korong. A Wisdomos fiúk megint fentebb tolták azt a bizonyos lécet, és nem meglepő módon a magasabb szintet is megugrották a szintén meghatározó, Words Of Wisdom lemezük után. Remélem, hogy ez a színvonal lesz innentől az etalon az egész országban, de akár még a határainkon túl is követendő példaként szolgálhat ez a mestermű!

Havancsák Gyula borítója talán az eddigi legszebb munkája. Kívül-belül a zenekar eddigi munkásságához méltó alkotás. A fronton, mint ahogy eddig mindig, Wiseman életének egy újabb momentumát ismerhetjük meg, ahol egy sötét alak éppen mögé lopódzva egy kést szorongat a kezében, és szörnyű tettre készül. Vajon mi fog történni?

És ugye ne felejtsük, hogy egy másik - ha lehet mondani - még nagyobb megmérettetés is várt a Wisdomra, ugyanis ezen a korongon debütált az új frontember, akinek kilétét a lemezmegjelenésig homály fedte. Egy rendkívül ügyesen felépített marketingfogás élvezői lehettünk eddig, ugyanis arcát maszk fedte a koncerteken, valódi nevét senki sem tudta. A bookletben Nagy Gábor név szerepel a vokalista sorában, lássuk hogyan vizsgázott "NG the Mask".

A nyitódal, a Fallin' Away From Grace első néhány taktusa rögtön megmutatja a világnak, hogy Wisdoméknál mit is jelent a kórus. Ilyen pofátlanul monumentális indítással ritkán találkozik az ember. Nagyon szeretem a lágy introval kezdődő albumokat is, ami szép óvatosan átcsap zúzásba, de itt a kedves hallgató az első pillanattól kezdve dob egy hátast, és a pörgés a dal végéig kitart. A fő kérdésre pedig a válasz, IGEN. Azaz igen, megérte 3 évet várni az új pacsirtára, mert úgy leénekli a fejünket, hogy nem is értjük eddig miért nem hallottunk még róla. A magyar metal szakma nem büszkélkedhet túl sok, a szó valódi értelmében vett énekessel, így fel kellett volna tűnjön, hogy egy ilyen tehetség rejtőzik valahol. Szerencsére Wisdoméknak feltűnt. A dal szövege is egyébként egy elég komoly témát boncolgat, azon elmélkednek a fiúk, hogy mi alakítjuk-e sorsunkat, vagy teljes mértékben a sors kezében vagyunk. Hasonló témával már az első EP idején találkozhattunk a Fate dalban, de persze teljesen más megközelítésből. Több helyen is megfigyelhetjük a Wisdom munkássága során, hogy ezekre a nagy kérdésekre nem kapunk választ, hanem a mi kezünkbe adják a döntést.

Ezek után a súlyos Somewhere Alone egy harcmezőre repít minket. Alap koncertnóta, nem véletlen, hogy ezt a tételt már 2 éve is hallhattuk a Wisdom bulikon, amikor a lemez még kanyarban sem volt. Az ikergitár témák is borzasztó szépen belesimulnak a dalba, mást szinte el sem tudna képzelni oda az ember.

A középtempós menetelés után újra felpörög a tempó az Age of Lies számban. A galoppozó riffek időgépként röpítenek minket oda-vissza a sötét középkor és a mai világ között. Ez is nagy kedvenc témám, összehasonlítják a két korszakot, és kiderül, hogy az eltelt 1000 év alatt igazából szinte semmi nem változott. Mindezt nagyon érdekes köntösben, nem szokványos oldalról megközelítve. Aztán itt jön számomra a lemez egyik csúcspontja, amikor az énekes szembeszáll a kórussal, és büszkén sikítja a nagyvilágnak: "Rays of sunrise, new age, new life, rays of sunrise, here we are!"

Lehet-e angol nyelven a magyar hazaszeretetről énekelni? Mindezt a heavy-power stílus keretei között? A Live Forevermore erre az élő példa! Az album talán leggyorsabb tétele, de az akusztikus lélegzetvétel még rátesz a gyönyörre egy lapáttal. A fantasztikus ikergitár témák az egész dal folyamán olyan érzéseket keltenek a hallgatóban, hogy valóban büszkeség tölti el hazája iránt! Telitalálat. És ezt a dalhoz tartozó klip is bizonyítja, nem csoda, hogy a videoklip rövid idő alatt igen magas látogatottságot ért el a leghíresebb videómegosztón.

A Wander The World igen beszédes címet visel, a bennünk szunnyadó szabadságvágy kel itt életre, mi pedig meg sem állunk egészen a világ végéig. Zeneileg érdekes, triolás alapú szám, ami ad neki egy különleges hangulatot. Ilyet még biztosan nem hallottunk a Wisdomtól, és nagyon üdítően hat.

Ezután következik a líraian nyitó Heaven And Hell. Minden megvan benne, ami fülnek ingere: remek effektek, lágy akusztikus gitárok, óvatos ének, karcos ének, erőteljes ének, überelhetetlen gitárszóló. Mi kell még? Ugyanez vonatkozik a mondanivalóra is, hiszen az önfeledt boldogság és a poklok-pokla között megnyugvást nem ismerő hangulatot tükrözi a dalszöveg. A hozzá tartozó Thomas A. Kempis idézet is említésre méltó: "Who has a harder fight than he who is striving to overcome himself." Számomra ez a dal a lemez egyik legnagyobb katarzisa. Ha ebből nem lesz sláger, akkor valóban meghalt a heavy metal!

Már előzetesen felfigyeltem a következő tételre, ugyanis a címe elég kíváncsivá tett. Silent Hill-ről sokaknak a játék jut eszükbe, vagy a felemás fogadtatású hollywoodi produkció. Mivel nekem nagyon bejött a film, kíváncsian vártam mit rejt ez az elnevezés a Wisdom házatáján. Nos, itt az eredeti legenda lett feldolgozva, ami amúgy a film alapjául is szolgál. A szöveg maga nagyon igényes, viszont igen ellenétes érzésem van a zenei alap és a mondanivaló összekovácsolásából. Zeneileg nekem túl vidám, semmiképp sem horrorisztikus jelenetek jutnának eszembe róla. Asszem a tagok is elismerték egy interjúban, hogy itt nagyon nem jött össze a két hangulat. Ettől függetlenül (angolul nem tudok előnyben), a dal nagyon jó, a dallamgitár gyönyörűen viszi a lendületét.

Az előző kislemezről már ismerjük az At The Gates számot, akkor is ütős volt, most is ütős. Szeretném elintézni ennyivel ezt a számot, de nem lehet, hiszen itt történik meg Judasunk botlása. Eme számban paktál le az ördöggel és a pokol kapujában gondolkozik el csak azon, hogy vajon jól döntött-e. A kis harapós dob a szólónál talán a legjátékosabb ütős megoldás, amit valaha a Wisdomtól hallhattunk.

Utolsó előtti tételben a The Prodigal Son, vagyis a Tékozló Fiú története elevenedik meg. Sokáig picit sablonosnak éreztem, a vezérdallam talán túl sokszor is visszatér, de amikor eluralkodik rajtam a honvágy, akkor nagyon szívbemarkoló tud ám lenni! Az "Open your heart"-os sikoltozások már az első pillanattól kezdve szimpatikusak voltak, mára beleborsódzik a hátam, amikor meghallom. Már emiatt megérte rárakni a lemezre ezt a dalt.

A finálé következik, az album címadó szerzeménye a Judas. A Heaven and Hell változatossága és a Fallin Away From Grace monumentalitása ötvöződik itt a Wiseman-sztori tetőpontjával. Újra a sötét erdő mélyén vagyunk, ahol Wiseman eddig a tanítványainak adta át bölcsességét. A mérgezett lelkű Judas nem tud már mit tenni, a gonosz teljesen hatalmába kerítette, és rászánja magát, hogy elárulja azokat, akikhez tartozott. Judast pedig egyik személyes kedvencem személyesíti meg pár versszak erejéig, aki nem más mint Mats Levén. Végtelen lassan a zenekarok sora ahol énekelt és énekel, de minden produkciója után megnyalhatjuk a 10 ujjunkat. És itt sem okoz csalódást, sőt. Nem tudom találhattak-e megfelelőbb embert Judas megszemélyesítésére, de hogy ezt tökéletesebben nem sokan tudták volna megoldani, abban biztos vagyok. Aztán a duett NG-vel ráteszi a lemezre a koronát.

Felmerülnek a kérdések, hogy az öreg bölcsnek egyáltalán sikerült-e túlélnie? Judasra az árulás után mi vár? A világgal ezek után mi lesz? Ezekre a választ csak a reklám után fogjuk megtudni, ugyanis mielőtt a jók boldogan élnének tovább, a lemeznek hirtelen vége szakad. Zeneileg tökéletes lezárása ennek a 40 perces csodának ez a szám, viszont történetileg jobban díjaztam volna, ha pontot tesznek az epizód végére. De hát ugye akkor ki nézi meg a sorozat következő részét, nemde?:)

Ideje, hogy én is pontot tegyek a mondandóm végére, természetesen nem csak egyet, de nem is kettőt, mert ez olyan ***** pontos lemez lett, amilyet ritkán hallunk itthonról! Erre a nívóra szerencsére a távoli külföld is felfigyelt, és az öreg kontinensen kívül egy amerikai és egy japán lemezcéggel is szerződtek, ennek értelmében USA, Kanada, Japán és az ázsiai térségben is elindulhat a Wisdom a siker felé, ami igencsak rendhagyó és csak drukkolni tudunk nekik, hogy ezáltal is meg tudják valósítani megérdemelt álmaikat!

2011. 07. 17. 17:07