A popkirály jó időben volt jó helyen, ezért sokáig trónolhatott, ám utána akkorát zuhant, ami példa nélküli zenei berkekben. Az 1993-ban kirobbant első gyermekmolesztálási ügye taszította a süllyesztőbe. Ellentmondásos élete az izmosodó bulvársajtónak témák tucatjait szolgáltatta. Az ünnepelt sztárból celeb lett, bár abban az időben felénk még nem volt használatban ez a hányingergerjesztő megnevezés. Emberek százezrei fordítottak hátat neki, miközben a megmaradt, már-már fanatikusokból álló rajongótáborához újak alig csatlakoztak. A valós vagy kiszínezett botrányokkal Jackson repertoárja elméletileg nem gyengült, gyakorlatilag viszont nagyon is. A csatornák eltömődtek, megszűntek a lehetőségek arra, hogy a potenciális rajongók megismerhessék az énekest. Környékünkön a rádiók műsorából eltűntek a dalai, a diszkóban is ritkán csendültek fel – de ott feleslegesen, a diszkózók túlnyomó többségét csak az érdekli, hogy szóljon a cucc. Michael legutóbbi stúdiólemezének, a 2001-es Invincible címűnek az eladási példányszáma messze elmaradt a várakozástól, korábbi albumai sikerétől. A fiatalok akkortájt a popkirály helyett már egy szerencsétlen lúzert láttak benne. A bosszantó az, hogy most, a halála után sem inspiráljuk őket a munkássága felfedezésére. A legtöbb rádió a halála napján természetesen műsor-, pontosabban zeneváltoztatáshoz folyamodott, volt olyan, amelyik szinte csak az ő slágereit játszotta – meg kellett lovagolni a szenzációként tálalt tragédiát. A következő napokban még Jackson-daldömping zúdult ránk, s közben hozzá nem értők méltatták a nagyságát, azóta viszont fokozatosan áll vissza a rend, mifelénk rövidesen ismét eltűnik a rádiók kínálatából. Ahonnan nem kellene. Ahonnan kellene, ott egy ideig még főszereplő marad. A bulvársajtóban. Felháborító, mennyi baromságot írnak össze róla! Sejtettük, hogy valami hasonló lesz, de ami most van, az túllép minden határt. Negatív figurának: celebnek, lúzernek állítják be. Ezek a hírek az átlagos fiatalt nem inspirálják arra, hogy felfedezze a zeneipar egyik legnagyobb alakjának repertoárját. Pedig Michael nem egy volt a sok közül, hanem a pop királya, ilyen sztárunk soha többé nem lesz! Más dolog, hogy a felgyorsult zenei világunkban nem is vágyunk hozzá hasonlókra. A sztárok, még a legnagyobb ikonok is karnyújtásnyira kerültek, a környékbeliekről nem is beszélve. Degradálódott a zene. Manapság az illegális zeneletöltés dívik, és hobbizenészeink vannak, a zenéből ugyanis egyre nehezebb megélni. A mai átlagos tizenéves már nem rajong. Nem vásárol zenei folyóiratokat sem – azok lassan el is tűnnek a standokról –, és poszterekkel sem ragasztja tele a szobája falát. Minden más lett. Azt hiszem, akkor kezdődtek a változások, amikor Michael Jackson lezuhant az azóta üres trónról. Az egykori trónolót azonban tisztelni illene, megismertetni a nebulókkal. A bulvársajtóban pedig moratóriumot kellene rá bevezetni, hogy a lelke is eltávozhasson, mert még földindulást zúdít ránk. Bár megérdemelnénk… (Új Szó)

Puha József

2009. 08. 24.