Hiszen májusban még a nyár sem köszönt be, csak valahol a kertek alatt jár. A suliban akkortájt kezdett el lazulni a fegyelem, diák, tanár egyaránt már a szünidőt várta. Erre jött a bácsi, és téllel riogatott. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, a dal üzenetét is megértettem. Ez nem befolyásolja azt a régi véleményemet, mely szerint május az év legszebb hónapja. Még akkor is, ha olykor „baki” csúszik belé, mint most, az esőzések, áradások. Egy májusi rendezvényt azonban szívesen eltörölnék. Azon csodálkozom, hogy ezt még senki sem kezdeményezte, nem mondta ki: na, ebből elég! Így aztán továbbra is van Eurovíziós Dalfesztivál, az ötvenötödik ma indul és szombatig tart. Tényleg nem tudom, ki az, aki ragaszkodik hozzá. Az alapító országok biztosan nem, mivel évek óta lasszóval fogják az indulókat, aki picit is számít zenei berkekben, letett már valamit az asztalra, azt képtelenség rászedni a részvételre. Pedig nekik – a szabályoknak köszönhetően – nem is kell megmérettetniük az elődöntőben, egyből a döntőbe jutnak. Az egykori szocialista blokknak már fontosabb, ez az egyetlen zenei esemény, ahol megmutathatják magukat a kontinensnek, még labdába is rúghatnak, de a vezető piacok gondoskodnak arról, hogy ez csak itt, ezen a rendezvényen történhessen meg velük. Ennek ellenére a környékünkön sincs tolongás a részvételért. A fesztivál köszönőviszonyban sincs korunk zenei világával. Olyan előadók szerepelnek rajta, akik sokszor még odahaza is csak a zene perifériáján mozognak. Az még rendben is volna, hogy a laikusok nem tudnak megnevezni egyetlen győztest sem az elmúlt, mondjuk, húsz évből, de az már elgondolkodtató, hogy ez a szakembereknek is komoly gondot jelent. A tavalyi győztes, a norvég Alexander Rybak ugyan részben rácáfolt a tendenciára. Fairytale című dala még Európa legfontosabb piacán is ismertté vált: bejutott a brit kislemezlista tízes mezőnyébe, igaz, épp csak befért a tizedik helyre. De a fiatalember amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is tűnt, szinte kizárt, hogy a mostani rendezvény után (nyilván tavalyi győztesként fellép rajta) találkozzunk vele. Esetleg csak diszkóban, haknizóként. Az Eurovíziós Dalfesztivál tehát már régen elveszítette szerepét – ha egyáltalán valaha volt neki –, kontinensünk zenei életét nem gazdagítja, új előadókat, zenekarokat nem indít el a pályán, és sokadrangú giccsparádévá vált. Reformokra szorul, szerintem olyan nagyokra, hogy egyszerűbb volna megszüntetni. És akkor nem csúfítaná el a májusi napokat. Akkor már télen is a májust várnám. Zorán slágerének címével ellentétben.

Puha József

2010. 05. 25.