Körülbelül 13 óra tájban bukkantam föl a felszínre a Deák téren, és egyből az Andrássy út felé vettem az irányt. A kamionok ekkor még nem fordultak rá a sugárútra, csak a szervezők jelére vártak. Majd szépen lassan rákanyarodtak a Parádé útvonalára, és gyönyörű libasorba rendeződtek. A szóban forgó disco felségterületét nem volt nehéz megtalálni, ugyanis ők feleltek a hangulat beindításáért, rögtön a rendezvény „bejáratánál”. A szívélyes fogadtatás után, fél kettőkor már a népligeti szórakozóhely fedélzeten álltam. Nyakamba akasztották az E-Klub járművére szóló nyakbavalómat, és kezdetét vette életem legszebb délutánja, illetve estéje.

A felfokozott hangulatért a ceremóniamester DJ Lu-Yi felelt (aki maga is a lemezjátszók mögé állt), a DJ-k névsora pedig a következő volt: Mr. Teacher, Bond, Dead Mike, Spigiboy, Vick, DJ Angel, Set, Sunrider, Duffy, Mozsó, Börcsök Imi, Török Jani, Peet. Akik ismerik az E-Klubban játszó lemezlovasokat, azok pontosan tudják, hogy ezek a nevek garanciát jelentenek a karneváli hangulathoz.

14 órakor a felhevült közönség végre beteljesülhetett, mert jól ismert sláger house számok keretében kezdetét vette az őrület. Igen, szó szerint őrület volt, ugyanis tombolt a zene, dübörgött a basszus, a fiatalok pedig táncoltak, nevettek, fürödtek a habban, ami a kamion hátuljából csak úgy ömlött. A fergeteges hangulatot csak tovább fokozták az álomtestű és szemkápráztató mozgással megáldott táncos lányok lenge, kék ruhába öltözött hada. Aki csak a Parádéra érkezett, egyszerűen nem tudta kikerülni a szóban forgó járművet (az állandósuló tömeg miatt ez még nehezebb lett volna) és szerencsére mindenki élt a lehetőséggel, hogy egy kicsit csippenthessen a felfokozott adrenalin és boldogsághormon szintből.

15 órára miden kamion elfoglalta a számára kijelölt helyet, és a sorszámoknak megfelelően kezdetét vette az ország legnagyobb szabású elektronikus zenére épülő bulija. A tömeg nem volt hűtlen a hangulatkeltő 8 kerekűhöz, és egy állandó 200 fős tábor 3 órán keresztül végig ott volt a jármű körül. Nem beszélve arról a több 100 emberről, aki csak egy 10 percre megfordult a Parádé óriás fogatának egyik legnépszerűbb szerelvénye környékén. Jól tette, aki így tett: szinte állandóan ködbe burkolózott „hajónk” tatja, a hab csak ömlött és ömlött szakadatlanul hátrafelé, mint egy sugárhajtású repülőgép fúvókája. De a táncoló tömeg nem égette meg magát, bár a hangulat egy afrikai sivatag forróságára emlékeztetett. A DJ-k rövid időközönként váltogatták egymást, mindenki készült valami különleges összeállítással, hogy még jobban érezhessük magunkat. Pörögtek a bakelitek, ismertebb és kevésbé ismert slágerek követték egymást, stílusok szempontjából főleg a house került előtérbe. Ritka látvány fogadott minket az Opera előtt is: táncoló emberek minden létező emelvényen, még a villanyoszlopokon is. Az Oktogonnál még a 6-os villamost is volt szerencsénk köszönteni.

18 óra magaságában érkeztünk meg a Hősök, majd a Felvonulási térre. Begördültünk a számunkra kijelölt helyre és kezdetét vette egy újabb 4 órán keresztül tartó party. Egyértelmű volt, hogy az E-Klub kamionja a legnépszerűbb helyek egyike volt a Parádén. Köszönhető volt ez a rengeteg kiegészítő „szolgáltatásnak” (hab, füst…), a remek zenének és a kifogástalan konferálásnak.

Csodálatos volt az egész nap a fedélzeten. Más kamionokkal ellentétben az E-Klubbnál csak lesték a kívánságaimat (igaz, én egyszerűen nem tudtam már mit kívánni), barátságosak voltak az emberek, és örömteli volt, hogy mindig akadálytalanul közlekedhettem föl és le a teherszállítóról. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy köszönetet mondjak magának az E-Klubbnak és Kovács Ildikónak a lehetőségért, hogy ott lehettem. Felejthetetlen élmény volt.

Simon Péter

2002. 08. 26.