Belépve az együgyűen „Kavics”-ra keresztelt vasbeton monstrum, a Budapest Sportaréna gyomrába azt gondolhatjuk, alkotói igencsak diétásan nevelhették gyermeküket – a kívülről impozáns épület, egy belülről viszonylag kis méretűnek tűnő, ám így is 12.000 ember bekebelezésére alkalmas koncerttermet rejt magában.

A Megasztár Döntő szervezői mindenre gondoltak. Miközben Caramel torokgyulladása miatt nyomta az ágyat, Palcsó Tomi pedig buzgón tanulta a szövegeket, az arénát új generációs hangosítással szerelték fel (bár ennek az előnyei a hangpróbák elmaradása miatt kevéssé vltak érzékelhetők) 450 intelligens lámpa, 700 egyéb lámpa, és 140 000 Watt teljesítményű hangfal (ez összesen 7 különböző nagyfeszültségű áramforrást igényelt) dolgozott az audiovizuális élmény érdekében.

18:00 előtt a legelszántabb rajongók előreváltott jegyükkel már elfoglalták az a zsibongó első sorait (gyors fejszámolást bevetve: ők legalább 6 órát töltöttek el az első sorban a kordonhoz préselve). Az Arénába mint vérszagra éji vad, gyülekezett a tömeg. A színfalak mögött folyamatos információcsere volt a koordinátorok és a biztonsági őrök között, hogy mekkora tömegre kell számítaniuk – kérdésükre a helyi erők a „lájtos” szakzsargon bevetésével válaszoltak Az érdeklődés minden képzeletet felülmúlt – az Aréna csordultig megtelt.

A színpadon Tilla mély sóhajtása és hanyag nyújtózkodása suba alatt jelezte a műsor kezdésének közeledtét. Több eseményt a tévénézők nem láthattak, így a beállást megelőző rövid jammelést sem, melyet a 12 döntős improvizált, felfedve izgatottságukat. … és elkezdődött. A pergős nyitást szédületes ováció követte. A Palcsó-Molnár párosból először az ifjabbik mérettetett meg. Az első számot egymásnak választották, így került a kottáról Tamás hangszalagjaira egy Savage Garden, Caramellére pedig Simply Red szám. A többségében mint mindig most sem túl szigorú zsűri kezdetben Palcsó védelmére kelt, de Barna barátunk ékesszólását ezúttal is füttyszó kísérte.

Az este egyik legmeghittebb pillanata volt, mikor a tizenkettek a Hair-ből a Let The Sunshine In –t adták elő, melyhez az előadáshoz illő katonás rendben vonultak fel, kevéssel korábban pedig Freedom c. opuszukat énekelhették teli torokból. Ugyancsak kimaradt a képernyőkről Kovács Tímea, Bella Levente, a Tilla által csak „husifejű óvodás”-nak keresztelt Boogie, Bálint Ádám „Ojnámá-sikidöm-sikidöm” (török?!) dala, Palcsó Tamás, Tóht Gabi, Torres Dani „bugyinedvesítő” Tito & Tarantulla dala, és a többi Megasztár döntős produkciója.

A párbaj intermezzóiban hallható kritikákon érezni lehetett: a zsűri kezd kifogyni széles szókincséből és kacskaringós megfogalmazásainak tárából. A kezdetben Palcsót védő fogat, a koncert előrehaladtával egyre inkább Caramel-nek kedvezett – habár utóbbi állapota láthatóan egyre romlott, egyre kevesebbet mosolygott, és a homlokán bimbózó verejtékcseppek messziről is láthatóvá váltak. Legkönnyebb dolguk a neves zeneszerző Billy Steinberg által komponált dalok eléneklésekor lehetett, mert valljuk be, Madonna vagy Mel C és Billy több világhírű koprodukciójához képest, ezúttal elég íztelen levest főzött.

23:12-kor felcsendült Palcsó-Caramel duett. Caramel kézfogása őszinte jele volt a két énekes barátságának. A megindító dal keltette hangulatra és a már ismert végkimenetelű eredményhirdetésre a többiek által előadott Lou Reed – Percfect Day katartikus hatása tette fel a pontot.

Az előadás után az Aréna rekordsebességgel (nagyjából 5 perc alatt) ürült ki, és a kongó aulában már csak a hátrahagyott tonnányi szemét a padlón és a technikusok szétszerelő munkája emlékeztetett arra, hogy egy fél éves csodás mese zárult le percekkel ezelőtt.

Ferenczi Attila

2005. 05. 02.