A borsos, 7900 forintos jegyárat és a viszonylag szűk magyar Dream Theater rajongó tábort figyelembe véve jelentős mennyiségű ember gyűlt össze a Pecsa szabadtéri színpadjánál - a kezdés előtt még több 10 méteres sor tolongott a bejáratnál így fél órás késéssel indult a koncert. A látványos belépést és a kezdeti lelkesedést a csapat az Octavarium és több nagy klasszikus eljátszásával nyugtázta. A srácok kíméletlenül zúztak, egy percre sem álltak le, Labrie grimaszolt, Myung sziporkázott, Petrucci pózolt a közönség előtt.

Már ekkor is feltünő volt azonban, hogy bár láthatóan mindent beleadtak, az első 2 sor kivételével az emberek csak álltak, és orrukat lógatva iszogatták sörüket. És valóban, mindössze 20 méterrel hátrébb a közvetlenül mellettünk álló hangját és néhány Labrie önjelölt reménytelen próbálkozását is tisztán lehetett hallani, ami egy rock-koncerten talán nem kifejezetten komfortos. Felvetődik a kérdés: miért fizetünk ennyi pénzt, bízva a honi hangosítás titánjaiban, ha hasonló minőségben hallgatjuk otthon ingyért (illetve a lemez áráért) mindezt. Ezúton feltételezzük (persze némi szarkazmussal), hogy a hangosítók talán felcserélték a monitorok kábeleit az oly nagyra becsült HK Audio hangfalszett zsinórjaival. Valószínűleg az a pár tucat ember járt jobban, aki a Pecsa Szabadtér mögötti réten nyújtózva hallgatták végig az Octavarium lemezbemutatóját.

További képeket a galériában találtok, Pecsa és Dream Theater honlap linkje alább található.

Ferenczi Attila

2005. 01. 01.