Megint olyan dél magasságában kezdett csak feléledni a kemping, aztán egy gyors zuhany, amit nem is kell mondanom, hogy természetesen jég hideg vízben tettünk, viszont ettől egy picit magunkhoz tértünk. Utána egy körút a Tesco-ban, a városban, a kávézókban, és azok illemhelyein, majd vissza a táborhelyre. Elég sokan utána az MKB sátorba vonultak, ahol a Hollywoodoo tartott egy nem annyira unplugged koncertet, mint inkább light-os koncertet. Az emberek ücsöröghettek, és zseniális dallamokra rázhatták a fejüket. A nagyszínpadon elég sok rajongó gyülekezett, hiszen elsőként a Balkan Fanatik, majd a Hiperkarma, utánuk meg a Neo mozgatta meg fáradt testünket kicsit az esti nagyágyúk előtt. A Tankcsapda a már megszokott formáját hozta: rengeteg tombolni vágyó fiatal, hatalmas slágerek, őrületes pogó... Velük pont egy időben lépett fel a svéd Koop nevű zenekar a Vodafoneban, ami megint csak hiba volt a szervezők részéről. Az emberek nem tudtak elmenni a sátor mellett úgy, hogy ne hallgattak volna bele a nagyon kellemes, kissé andalító muzsikába. Akkora tapsvihar tört ki, mikor le akartak menni a színpadról, hogy kénytelenek voltak visszajönni, és legnagyobb örömünkre még egy számot eljátszani. Amikor ennek is vége lett, természetesen mindenki a nagyszínpad felé orientálódott, ahol a fesztivál legnagyobb előadója készülődött. Ekkora tömeget még sose látott a VOLT, a rétből semmi nem látszódott már ki, csupán a hömpölygő tömeg. Késtek a fellépéssel vagy egy órát, de mindent kompenzáltak azzal, amit itt nyújtottak. Nem sok olyan emberrel találkozhattunk, aki állva maradt. A legnagyobb, legismertebb, legtökéletesebb zenéit hozták magukkal a srácok. Nem irigylem azokat a bandákat, akik ebben az időben kaptak lehetőséget máshol. Például a mellette levő Viván lápett fel a Beatrice, amire azért elég sokan el szoktak menni normál esetben, de ugyan ez elmondható a 30Y-ról is, meg Zagar-ékról. A nagy koncert után kissé fellélegzett a fesztivál, mert akik csak emiatt jöttek, azok mentek is haza. Végre kezdett helyreállni a rend. Elosztódott a sok ember a színpadoknál, ki Infra Gandhin, ki Hollywood Rose-on, ki Sumon, de voltak akik inkább megint a retró zenékre voltak kíváncsiak, ugyan most sajnos nem Paplan, hanem Dj Jokó táncoltatott meg minket.
Valahogy megint világos volt, mikor a legtöbb fesztiválozó aludni tért. Annak ellenére,hogy mindenki totál hulla, a pénz is rohamosan fogy...pedig rá kell pihenni az utolsó napi kegyetlen bulira!

Thx for Fekete Zsuzsi, Rusznyák Marcell Artúr

Ferenczi Attila

2007. 07. 07.