Első kislemezük, a nemes egyszerűséggel „1st”-nek keresztelt korong 1995 végén jelent meg. Sikerült felkelteniük a Warner zenei kiadó érdeklődését, melynek köszönhetően 1996 májusában megjelenhetett első, teljes hosszúságú albumuk, a „Peep”, mely rövid idő alatt aranylemez lett. A négy fiatal számára fontos volt, hogy köztudatban maradjanak újszerű zenéjükkel, ezért több, mint száz rendezvényen léptek fel, hogy tovább népszerűsítsék az albumot. Zenéjük akkoriban még leginkább a rock és a funky érdekes keveréke volt, és szárnypróbálgatásnak tekinthető, későbbi karrierjüket figyelembe véve, akárcsak az 1997-es „Playboys”. Az új nagylemez szintén bearanyozódott, akárcsak a „Blue” kislemezük róla, melyet egy üdítőreklám dalának is megválasztottak. Következő albumuk, a „HellofaTester” (1998) egyik sikerdala, a „Liquid” szintén magasan elnyerte a kritikusok tetszését, így a finn Grammy „legjobb új előadójának” járó díj után e számmal az „év dala” díját is bezsebelhették.
Számaikat az MTV zenei csatorna északi „kistestvére” játszotta, előzenekarként léphettek fel olyan előadók előtt, mint a Garbage vagy a Red Hot Chilli Peppers, a sikerük tehát vitathatatlan volt. Mégis három komoly változás történt a csapat életében. Egy kiadóváltás után a dobos, Janne is távozott, a helyére pedig Aki került, aki addig a banda reklámanyagaiért volt felelős. A nevüket is módosították egy kicsit: „The Rasmus”-ra.

A negyedik nagylemez, az „Into” (2001) meghozta nekik az első, igazi, európai sikert. A „F-f-f-falling” című kislemez platinastátusz ért el, és az év legnagyobb slágere lett Finnországban. Hírük eljutott Németországba és Ausztriába is, növelve a már így is népes rajongótábort. A Him és Roxette együttesekkel koncerteztek a kontinensen, és az összes finn szabadtéri fesztiválon felléptek.
Elérkezett az idő az első „best of”-szerű lemez kiadására, mely „HellofaCollection” címmel került a boltokba. A tizennyolc számot tartalmazó albumon megtalálható a The Rasmus addigi összes, sikeres dala, teljes képet adva munkásságukról a kezdetektől az „Into”-ig.

A világsikert azonban mégiscsak a 2003-as „Dead Letters” című, ötödik nagylemezzel sikerült elérniük. Némi image-váltás is követte az egyre sötétebb hangulatú dalokat: Lauri feketére festette addig platinaszőke haját. A szinte életvidámnak mondható „Into” után a „Dead Letters” dalai inkább borongósak, fájdalommal teliek, mégis a nemzetközi érdeklődés középpontjába kerültek. Rögtön a legelső kislemez, az „In the Shadows” eljutott a tengeren túlra is, és hónapokon át szerepelt a slágerlisták legjobbjai között. A dalhoz három különböző klip készült, amely talán mutatja is a hatalmas lelkesedést az új finn szenzáció iránt.

A hatodik nagylemez megjelenéséig számos apró projekt foglalta le a négy, még mindig elképesztően fiatal zenészt. Eero megnősült, és egy rövid ideig kivonta magát a banda teendői alól, ami miatt a rossznyelvek már-már a feloszlást rebesgették. Pauli és Lauri pedig fiatal, feltörekvő finn tehetségeket menedzseltek, melyek közül a „Kwan” rap és a „The Killers” pop-rock formációk bizonyultak a legkiemelkedőbbnek. Utóbbiakkal szorosabb együttműködés jött létre („Dynasty” név alatt, mely mind Laurinak, mind Paulinak az alkarjára van tetoválva); Lauri pedig még duettet is énekel a Kwan énekesnőjével egyik albumukon. Pauli e munkáért a legjobb producernek járó finn Grammyt is megkapta. A rajongók örömére zseniális közös dalok születtek további finn kedvencekkel is: több szám erejéig a Him énekese, Ville Valo Laurival dolgozott, a zenei részért pedig a közkedvelt Apocaliptica volt a felelős.

2005 szeptemberében aztán megérkezett a hatodik nagylemez, a „Hide from the Sun”, melyet a rajongók és kritikusok is egyaránt az eddigi legkiforrottabb korongnak tartanak. A „No Fear” és a „Sail Away” átütő sikere a következő kislemez, a „Shot” munkálatai már elkezdődtek: a videó és a dal 2006 márciusára várható.

« bezár