Skye Stradfordban nőtt fel. Kezdetben a divat iránt érdeklődött, a londoni „Divat Főiskolát” (College of Fashion) is elvégezte. Azonban nemsokkal a diploma megszerzése után rájött, hogy igazán nem a divat az ami érdekli, hanem a zene, úgyhogy csatlakozott is egy Flytrap nevű soul bandához. Azon a bizonyos házibulin Skye odament Paul-hoz és Ross-hoz és megkérdezte: „Kértek egy dobfelszerelést?” A testvérpár sohasem kapta meg azt a bizonyos felszerelést, viszont rátaláltak a Morcheeba énekesére.

1996 és 2000 között a Morcheeba három albumot adott ki: Who Can You Trust, Big Calm és a Fragments Of Freedom. A lemezek összességében több, mint 3 millió példányban keltek el (és ez a szám azóta is folyamatosan növekszik). A négy év alatt a csapat őrületes sikereket ért el, és megerősödött bennük az elhatározás, hogy az összes tapasztalatukat, erőfeszítésüket és találkozásaik emlékét beépítsék egy új zenei kísérletbe.

A hatvanas években brazil zenészek egy csoportja megalakította a Tropicaliát, egy olyan mozgalmat, mely a zenei kannibalizmus ötletén alapult. Gilberto Gil, Caetano Veloso, Gal Costa és az Os Mutantes nevű rock banda a brazil népi zene és a szamba stílusát ötvözte többféle olyan nyugati irányzattal, amely elnyerte tetszésüket, például rock'n'rollal, pszichedeliával vagy R&B-vel. A cél a legjobb európai zenék „megrágása és megemésztése" volt, míg a többi irányzatot az enyészetre bízták.

A Morcheeba ezt az ötletet használta fel, és alkalmazta nagyon gazdag és különös albumán. „Felhasználtuk azt, ahonnan jövünk - az angol beat hagyományokat - és megpróbáltunk annyi különböző dolgot beleszőni, amennyit csak lehetett. Így jött létre ez a meghatározó hangzásvilág."- mondja el Ross Godfrey, a csapat gitárosa és egyéb hangszerekkel is kacérkodó mindenese. „Skye, Pacewon, Slick Rick és Kurt Wagner jól megférnek egy lemezen." - teszi hozzá Ross.

A végeredmény pedig a Charango lett. A Morcheeba lelke áthatja az összes dalt: érezhető az elegancia, romantika és melankólia, ami az első három albumot annyira különlegessé tette, de emellett a látásmód nagymértékű kiszélesedése is nyilvánvalóan érzékelhető. Csak a zenének van meg az adottsága, hogy identitását úgy alakítsa, hogy magába fogadjon a világon mindent, amit alkotói a szívükbe zártak. A szimfonikusokra hangszerelt filmzenék, a régi és új stílusú hip-hop, a country, a hetvenes évek rock zenéje, a blues és az Os Mutantes brazil pszichedeliája együttesen alkotják meg az album tökéletesen modern hangzását.

„Tíz évvel ezelőtt nem lehetett volna egy ilyen albumot csinálni." - mondja Paul Godfrey, a Morcheeba dalszövegírója. „Ez nem úgy történik, hogy kitaláljuk, hogy keresünk valami egzotikusat, majd arról írunk, hanem azt használjuk fel, ami megtörtént velünk és amilyen zenéket hallgattunk."

A lemez a Morcheeba életében bekövetkezett változásoknak is köszönhető. „Tudom, hogy ez közhely, de nagyon nehéz megszokni a sikert."- mondja Paul. „Könnyen beképzeltté válik valaki attól, hogy az emberek felismerik az utcán. Tehát a cél az, hogy a dalírásra és a felvételekre összpontosítsunk. A lényeg, hogy közel hozzuk egymáshoz a klasszikus hagyományokat és a minket fémjelző hangzást és olyan zenét játsszunk, amit szeretünk."

A négy évnyi őrület után, melyben Skye-nak, Paulnak és Ross-nak része volt és ami egyetlen nyugodt pillanatot sem hagyott számukra, az utolsó két évet azzal töltötték, ami elsősorban a feladatuk. „Ha visszagondolok egy tipikus hetemre, akkor azt mondhatom, hogy szinte minden időt a stúdióban töltöttem."- meséli Ross. „Jammeltem, vagy írtam valamit, és amikor hazaértem, akkor elkezdtem játszani vagy zenét hallgatni. A napjaimat teljes mértékben kitöltötte a zene, folyton új dallamok árasztottak el, és mindegyik megtanított valami újra."

Nincsen semmi szemfényvesztés ezen az albumon. Mindent élőben játszunk, és nagy kereső akciók folytak, hogy megtaláljuk a megfelelő hangszereket, amikkel létre tudtuk hozni az áhított hangzást. „Nagyon keményen dolgoztunk, és pontosan azt tettük, amiben hittünk."- mondja Paul. „Ezúttal nem kellett aggódnunk a pénz miatt, vagy hogy valaki gondját viseli-e az üzleti ügyeknek. Most, hogy elkészült ez a lemez, teljesen hiteles művésznek érzem magam. Ezt most érzem először a pályafutásom során."

Egy másik nagyon fontos részlet a munkatársak kiválasztása volt. A zenekari hangszerelés Nick Ingman feladata volt, aki a Music de Wolfe zenei könyvtár öreg rókája. Itt olyan hatvanas és hetvenes évekbeli felvételek találhatóak, melyeket session zenészek játszottak fel a TV és a rádió számára. Ezek a felvételek egyediségük és különlegességük okán nagyon keresettek. Sok számban hallható az R&B basszista Pino Palladino remek játéka. Kurt Wagner pedig, aki a nashville-i country soul csapat, a Lambchop tagja, két dalnak, az „Undress Me Now"-nak és a „What New York Couples Fight About" szövegét írta, sőt, az utóbbi dalban előadóként is közreműködött. Slick Rick, a hip-hop pionír, akit mostanában engedtek ki a börtönből, ahol unokatestvére lelövése miatt töltötte büntetését, szintén közreműködik a lemezen: ő írta és adja elő a „Women Lose Weight" című dalt. Pacewon az Outsidazból pedig a „Charango" és „Get Along" című számokban hallható.

A Charango az az album, amit a Morcheeba már régóta szeretett volna elkészíteni. Mindhárman kezdik megszokni azt a hatalmas változást, amit a siker hozott az életükben, és megtanulták, hogyan különböztessék meg a lényeges dolgokat a lényegtelenektől. Időközben csendesen létrehoztak egy remekművet. „Azt szerettük volna, hogy ez legyen a mi furcsa, pszichedelikus remekművünk."- magyarázza Paul. „De annyira erősen kötődünk a popzenéhez is, hogy tudtuk, hogy a dallamok fülbemászóak lesznek. Először mindig leülünk egy akusztikus gitárral és megírjuk a dallamot, hiszen a jó dallam mindennek a lényege."

A Charango a modern kor zenei kannibalizmusa. Most volt itt a megfelelő pillanat, hogy elkészüljön.

« bezár