Első hallásra valóban nem tűnt kiemelkedő alkotásnak, és hanyagoltam is egy darabig, de az utóbbi néhány hétben állandóan hallgatom, és nem tudom megunni, szerintem jobb, mint a soak által a leginkább magasztalt Number of the beast, talán a powerslave óta nem volt ennyire erős hangzású és összefogott albumuk, tehát nálam ez az album jelenleg a number 1, a három gitáros felállás azért érezhető, és a somwhere in time-nál sokkal jobb album, bizonyítva, hogy a banda még a jellegzetességeit is megtartva állandóan képes megújulni, csak egy kis szünet kell.
És lenne egy kérdésem: mi igaz abból a pletykából, hogy Dickinson újra ki akar szállni?

Jocóka

Neked mi a véleményed a cikkről?