A brit The Darkness 2006-ban felfüggesztette működését. Justin Hawkins énekes-gitáros akkor már alkohol- és drogfüggő volt. „Teljesen padlóra kerültem. Sokszor napokig nem aludtam, az alkohol és a kokain tartott ébren. Napok maradtak ki az életemből, semmire sem emlékszem. Agresszívvá váltam, nem voltam döntéseim tudatában. Nem hibáztatok senkit. Más zenészek képesek tiszták maradni, nekem nem sikerült” – mondta.

A csúcsok csúcsa

A glamrockot játszó The Darkness a 2003 júliusában megjelent Permission to Land című első albumával, a kellő vidámsággal és iróniával átszőtt zenéjével a közönséget és a szakmát egyaránt levette a lábáról. A hetvenes évek rockját idéző nagylemezen leginkább az AC/DC és a Queen hatása keveredik, zseniálisan. Nem meglepő, hogy Justint az új Freddie-ként kezdték emlegetni, hangszínük és hangterjedelmük is hasonlít. Az együttes 2004 februárjában a BRIT Awardson, a legrangosabb brit könnyűzenei elismerések átadógáláján négy jelölésből hármat díjra váltott: a csapatot a legjobb brit zenekarnak és a legjobb brit rockzenekarnak kiáltották ki, a Permission to Land pedig a legjobb brit album lett.

A poklok pokla

Az együttes 2005 novemberében kiadott One Way Ticket to Hell …and Back című második stúdiólemeze a Queennel is dolgozó Roy Thomas Baker producerrel készült. A komolyabb szövegvilágú dalok hangszerelése már a nyolcvanas évek stílusjegyeit is magán viseli. Az AC/DC-hatások eltörpültek, a Queenéi viszont felerősödtek. Az album – óriási meglepetésre – csak a brit eladási lista 11. helyét szerezte meg, és mindössze négy hétig szerepelt a hetvenöt legkelendőbb nagylemez között. Az USA-ban az 58. hely volt a csúcspozíciója. Pedig kiváló munka. Nem érződnek rajta a készítése közben felszínre törő komolyabb nézetkülönbségek sem. Justin elmondása szerint hatalmas nyomás nehezedett rájuk, a feloszlás is a levegőben lógott. A bajokat Frankie Poullain basszusgitáros menesztésével oldották meg, akinek helyére Richie Edwards érkezett.

Az új fejezet

Az évek során szinte teljesen elfelejtett The Darkness tavaly az eredeti felállásban alakult újjá: Justin és öccse, Dan Hawkins gitáros, valamint Ed Graham dobos mellett ismét tagja a zenekarnak Frankie Poullain. A múlt heti brit albumeladási lista negyedik helyére feliratkozó Hot Cakes című nagylemezről az év során megismertük már a Nothing’s Gonna Stop Us,az Every Inch of You és az Everybody Have a Good Timecímű szerzeményeket. Az albumon ismét az AC/DC és a Queen hatása érvényesül leginkább, többször – már az induló Every Inch of You című dal kapcsán is – olyan érzése van az embernek, mintha az ausztrál együttes készítette volna Freddie Mercuryval és társaival. A Street Spirit (Fade Out) című Radiohead-szerzemény glamrockos átdolgozása viszont melléfogás. Ezt leszámítva a The Darkness ismét a csúcsformáját mutatja, amely tulajdonképpen akkor is jellemezte, amikor a poklok poklát járta. (Új Szó)

Puha József

2012. 09. 09. 20:45