A manchesteri Take Thatnek nem sikerült meghódítania az Amerikai Egyesült Államokat. A két floridai formáció, a Backstreet Boys és az *NSYNC csak azután lett próféta a hazájában, miután csillaguk Európában leáldozott. Pedig mindhármat jóval meghatározóbb egyéniségek alkotják (alkották), mint a One Direction vagy a The Wanted kvintettet. Írásunkban a két új együttessel foglalkozunk, és választ adunk világsikerük titkára.

One Direction

Két évvel ezelőtt nyilván még senki sem gondolta, milyen sok lehetőség rejlik a mesterségesen alapított bandában. A négy angol énekes: Zayn Malik, Liam Payne, Harry Styles és Louis Tomlinson, valamint ír társuk, Niall Horan a brit The X Factor hetedik, 2010-es sorozatába külön-külön jelentkezett, de szólóénekesként elbuktak. A mentorok javaslatára a csapatok között folytatták a versenyt, és a harmadik helyen végeztek a győztes, Matt Cardle és a második helyezett, Rebecca Ferguson mögött. Az Egyesült Királyságot pillanatok alatt meghódították. Az együttes első albuma, az Up All Night az USA-ban – közel négy hónappal a brit megjelenés után – idén március 13-án került forgalomba. A One Direction az első brit formáció, amely az első nagylemezével rajt-cél győzelmet aratott az amerikai eladási rangsorban – a korongból 176 ezer példányt értékesítettek a kiadás hetében. A fiúk odahaza a múlt héten 2012 második legjobb debütálását végrehajtva az albumlista csúcsára iratkoztak fel a második, Take Me Home című stúdiólemezükkel – a megjelenés hetében 155 316 példányt vásároltak belőle. A Mumford & Sons londoni zenekarral szemben maradtak alul, amelynek Babel című albumából 3 607 példánnyal fogyott több az első héten. A Take Me Home a héten az USA-ban is az első helyre érkezett meg 540 ezer példánnyal, ami a tengerentúlon az év harmadik legjobb debütálása. Taylor Swift nagylemezéből, a Red címűből 1,208 millió, a Mumford & Sons albumából 600 ezer példány kelt el a kiadás hetében. A One Direction újdonsága Németországban és Magyarországon az ezüstérmes pozícióban nyitott.

The Wanted

Az ugyancsak négy angol: Max George, Jay McGuiness, Tom Parker és Nathan Sykes, valamint egy ír énekes, Siva Kaneswaran alkotta csapatot 2009-ben alapították. A fiúk az Egyesült Királyságban eddig két dallal, az All Time Low és a Glad You Came cíművel járták meg a lista élét, és további öt szerzeménnyel szerepeltek a tízes mezőnyben. Az USA-ba a Glad You Came-mal robbantak be, a bronzérmes pozícióig jutottak vele. Észak-Amerikában az eddigi két stúdiólemezük nem jelent meg, ott idén áprilisban egy hétdalos EP-vel rukkoltak elő. A márciusra tervezett Third Strike című harmadik stúdióalbumuk sikerét tehát már megalapozták, a nagylemez a brit és az amerikai piacon is listavezető-esélyes.

A válaszok

A One Direction korábbi, One Thing című slágerét még a nagyon zenét játszó Petőfi rádió is beszerkesztette a kínálatába. A szerzemény akár a Take That kilencvenes évekbeli albumairól is származhatna. Az akkori fiúegyüttesek semmivel sem voltak rosszabbak vagy jobbak a mostaniaknál. Hogy mi változott meg azóta? Alapjában véve semmi, mégis sok minden. A One Directionért is javarészt tinilányok rajonganak. A pályafutását azért nem övezi akkora hisztéria, mint hajdanám a Take Thatét, mert a sztárok ma már karnyújtásnyira vannak tőlünk. Annak idején a Take Thatről vagy az East 17-ről ritkán lehetett jót hallani. A mostaniakra viszont büszke a brit zenészszakma. A pálfordulás két ténnyel magyarázható. Egyrészt a Take That eget-földet rengető visszatérése óta pozitívabb elbírálás alá kerültek a fiúcsapatok. Gary Barlow-ék ugyan a zenéjükkel már nem a tiniket, hanem a korábbi rajongóikat, az időközben szülőkké vált harmincasokat célozzák meg. Másrészt a kilencvenes évek a zenei élet legkaotikusabb évtizede volt, énekelni nem tudó, tátogó szépfiúk, széplányok jutottak főszerephez, akik lehúzták tehetséges társaikat is. Ma már ilyen a zeneipar élmezőnyében nincs. A One Direction és a The Wanted két-két stúdiólemeze nagyon rendben van, a maga nemében profi munka. A dalok a srácok egyéniségére íródtak, ők pedig elvégzik a feladatukat, megszerzik a célközönséget. A tiniket, akiknek továbbra is kellenek az idolok, bár azok posztereivel már nem tapétázzák ki szobájuk falát. A felgyorsult életünknek, az internet adta gyors információáramlásnak köszönhetően pedig egyszerre hódíthatnak az óceán mindkét partján és világszerte. (Új Szó)

Puha József

2012. 11. 30. 20:43