A tegnapi amolyan „rés a pajzson”-nak induló nappal ellentétben, a mai légkörben már az igazi első 1-2 bemelegítő illata terjengett. Egyre többen merészkednek a koncertek mellett a napközbeni kikapcsolódás élvezetes célját szolgáltató sátrakhoz. Ahogy tavaly, a Lumináriumnál idén is masszív sor várakozik, és lassan a játékok sátránál, Coca-Cola Sound Wave-en, vagy a Djuice zenehallgatós, függőágyas és légpárásítóval felszerelt (!) pihenőjében sem lehet már 4-től helyet találni.

A jóllakott (és valljuk be néha erősen dőzsölő) emberhad a táplálékszerzés gondját maga mögött tudva hatványozottan kezdett elterjedni az utakon, a beszivárgó napijegyesek a WC-re jutás c. próbatételt pedig még nehezebbé tették – de a lényeg, hogy sokan vagyunk! A nagyszínpad és a nagyobb sátrak illetve a tehetségkutató színpad egész nap „teltházat” produkáltak. Elismerésünk a biztonságiaknak és a szigetlakóknak, hogy eddig egyetlen komolyabb balesettről és incidensről sem hallottunk, néhány bokarándulást kivéve, amiért többnyire - tapasztalataink szerint - a boka gazdájának véralkoholszintje volt a felelős. Ugyan előfordul, hogy a fesztiválozók alatt kicsit elszalad a ló, ilyenkor pultot másznak, csapolni akarnak, backstage-be bemenni, kordont mászni emellett egyéb, japán mangahősöket is megszégyenítő akrobatikus mutatványokra szánják a magukat, ilyenkor azonban a mindig jó helyen levő biztonsági őrök (vagy a music.hu bátor szerkesztői) egy halkan eleresztett szitok mellett jobb belátásra térítik a rendbontó-vetélkedő résztvevőit.

Pár szó a koncertekről: Natalie Imbruglia és az Underworld lenyűgöző mennyiségű embert zsúfolt a színpad elé, ahol mostanra igazi jó hangulat bontakozott ki, de így volt ez a kisebb (Pesti Est, Wan2, Bahia) stage-eknél is, ahova a megtisztult rockerek mellett a szubkultúra alternatív kasztja is csillapíthatta igényre szomjazó fülét olyan zenekarok mellett mint: Matmath, Daau, C’ecile + T.O.K vagy a Julia.

…a fentiek mellett kis csapatunk az alábbi (kissé sánta) bölcsességet is megszülte illetve mint a nap anekdotáját magáévá tette a Hajógyári-szigeten tett korzózása közben: A három karszalag, 3 különböző státuszú embert takar: a szürke - sokat dolgozik kevés pénzért és ezért még rugdossák is, piros - keveset dolgozik néha nagyon sok pénzért ill. ezért még meg is dicsérik, zöld - ”halandó”, egész évben azért dolgozik hogy itt lehessen és eltartsa az előbbi kettőt.

A csütörtöki nap hangulatképei, illetve „légifelvételek” a galériában megtekinthetők.

Ferenczi Attila

2005. 08. 12.