Nagyjából így lehet leírni a tegnap esti mentális és fizikai benyomás áradatot, amely végre beoltotta a lakókat punnyadás ellen. Úrrá lett az áhított életérzés, mely a függetlenség, a szabadság és boldogság sajátos, semmihez sem fogható egyvelege.

A Game helyett beugró Luise Attak kiválóan melegítette elő a terepet, igényes bretagne-i népzenei elemekkel díszített rockzenéjével, és ahogy érezhettük a nemzetközi nyomás (és a British Airways dolgozóinak sztrájkja) sem tartóztatta fel a Brand New Hevies-t, akiknek az utolsó pillanatban sikerült különrepülőt találniuk (előzőleg úgy volt, hogy kénytelenek lemondani a koncertet), így a koncert 1,5 órás késéssel kezdődött. A Basement Jaxx tavalyi menühöz hasonlóval készült – vérbeli underground-beat-funk-juk az est és a közönség zajos katarzisát hozta el a Szigetre.

Furcsa, hogy a jelenlevő embermennyiséghez képest nem úgy állunk a színpadnál, mint heringek a konzervben, hanem van hely hogy mindenki kiélje magából a benne lappangó és bizonyos ingerekre (pl. zene) hevesen reagáló Fred Astert. A rejtélyt mesteri logikával és empirikus képességeinket előkapva viszonylag hamar megoldottuk – az átlagos Sziget polgár korántsem egy helyre csoportosul, ahol mainstream zenét hallhat, hanem egyenletes koncentrációban oszlik meg lakókörnyezetének egész területén, ennek köszönhetően random-módon bármely bokor mögött megtaláljuk példányait. Ismertetőjele kissé rekedtes énekhangja, állandó vizelési inger, ismerkedési kényszer, hímeknél borosta, nőstényeknél hisztire való hajlam….

Képgaléria a 3. napról idelent található….

Ferenczi Attila

2005. 08. 14.