Tupelo, Mississippi: Gladys Presley eredetileg ikreknek adott volna életet, két fiúnak, a szülést azonban csak az egyikük élte túl (Elvis-t emiatt élete végéig bűntudat gyötörte). A család nagyon szegény, sokat költözködnek, az apa, Vernon Presley alkalmi munkákból próbálja megteremteni a biztos hátteret, ami nem könnyű akkoriban, egy csekkhamisításos ügy miatt rövid időre börtönbe is kerül.

Noha a srác egy puskát szeretett volna tizenegyedik születésnapjára, édesanyja egy gitárt ajándékoz neki. 1948 végén a család felkerekedik és a 120 km-rel arrébb fekvő Memphis-be költöznek, ahol számításaik szerint könnyebb a megélhetés. 1950-ben egy iskolabálon a félénk Elvis először áll színpadra, ahol két számot ad elő. A srác hallgatag, magányos fiatal volt, nem voltak barátai, csupán pár felületes ismerőse, igazi kívülálló volt. A környezete annál könnyebben kiszúrta: a haját jó tíz centivel hosszabban hordta, keményen hátrazselézve, ami miatt többször is keményen megszekálták. Ő, mivel nem volt az a kemény csávó, csak tűrte az egészet és azon gondolkozott, mi lehet a többiek baja vele. Egy ilyen alkalommal, amikor már majdnem verekedésbe (na jó, inkább verésbe) fajult a cikizés, egy Red West nevű srác mentette meg. Ezt követően ő évtizedeken át a legközelebbi barátja lett.

A gimnázium befejezése után több helyen dolgozott, a főnyereményt egy teherautósofőri állással ütötte meg, ahol az akkori viszonyokhoz mérten elég jól keresett. Luxusról persze szó sincsen még, csupán annyiról, hogy biztos bejövő pénze volt, besegíthetett a házi kasszába, ajándékokat vehetett imádott anyjának és kiélhette feltűnési hajlamát: minél színesebb, minél rikítóbb volt egy ruhadarab, annál biztosabb, hogy Elvis birtokába került. 1953 nyarán Elvis ellátogatott a memphis-i Sun Records stúdióba, ahol két dollárért bárki lemezre énekelhette kedvenc nótáit. A legenda szerint a lemezzel édesanyjának akart kedveskedni annak születésnapjára, a valóság azonban teljesen más: Gladys áprilisi születésű volt, Elvis pedig ennél hónapokkal később érkezett a stúdióba. Valójában Elvis arra volt kíváncsi, hogyan szól a hangja lemezen, és hogy felhívja a kiadó főnökének, Sam Phillips-nek a figyelmét magára. A kapuk ekkor még zárva maradnak.

Sam Phillips sokat mondogatta, hogy ha találna egy fehér srácot, fekete hanggal és érzésekkel, egy milliárd dollárt csinálna vele. Végül nem ő, hanem a titkárnője találta meg. Elvis egy évvel később újra ellátogatott a stúdióba újabb két szám felvételére, Sam Phillips akkor nem volt ott, így annak titkárnője vette fel az anyagot. A felvétel után a csaj látott és hallott fantáziát Elvisben, így megkérte, hagyja ott a felvett számokat, és ő megmutatja a főnöknek.

Ekkor már Phillips is felfigyelt a srácra és felajánlotta: járjon be rendszeresen hozzá és kitalálják, melyik stílus is fekszik a legjobban neki. Sokat kísérleteztek, ám sehogy sem akart összeállni a kép, mígnem váratlan fordulatot vett a történet: két felvétel között, afféle levezetésként Elvis és a két stúdiózenész Arthur Cudrup That's All Right-jával szórakoztatták egymást, amit kicsit gyorsabb tempóval, pattogósan játszottak. Amikor Phillips ezt meghallotta, már tudta: ez az, amit keresett. Felvették a dalt, kiadták és országszerte hatalmas sláger lett. Amíg az emberek csak a rádióból hallották, azt hitték, egy fekete srác énekel: Phillips megtalálta az aranyat tojó tyúkját.

Kevesen tudják, hogy nem Elvis volt az első, aki fehér létére rhythm & blues-zal próbálkozott, hanem Bill Haley (1954 áprilisában, 3 hónappal előbb vette fel a Rock Around The Clock-ot, mint Elvis az első lemezét), Elvis azonban később egy még bátrabb kombinációval rukkolt elő: country hatásokkal díszítette a stílust, megtoldva egy kis gospel-lel és máris háromszor akkora közönségnek énekelhetett.

Egy év alatt, 1955 közepére olyannyira felpörgött Elvis karrierje, hogy a kis kiadó nem bírta már a nagy felhajtást: a menedzselését átadták Tom Parker-nek, aki akkor már ismert név volt a könnyűzene világában. Elvis fellépései egyre nagyobb tömegeket vonzottak, leginkább a csajok indultak be rá. Az addig visszafogott, zárkózott srác a színpadon kirobbant, a csípőjét olyan átéléssel forgatta a zenére, hogy a nőnemű vendégek sokszor az ájulásig sikoltoztak maguk elé. Ezt persze nem mindenki nézte jó szemmel: a féltékeny fiúk elől sokszor úgy kell elmenekülni a koncertek után, az idősebbek, zenéje és megjelenése miatt a sátán földi helytartóját látják benne, és erkölcsi hanyatlásról papolnak. Ha jól belegondolunk, Elvis akaratlanul, de tíz évvel megelőzte a korát: mi volt ez, ha nem a hatvanas évek szexuális revolúciójának előszele?

Év végén az RCA kiadó, akkoriban elképzelhetetlenül magas összegért, 35000 dollárért kivásárolta a fiút a Sun Records-nál aláírt szerződéséből, amit ő a maga módján meg is hálált: az első, itt megjelent kislemeze, a "Heartbreak Hotel" 1956 januárjában egymillió példányban fogy el és elhódítja a könnyűzenei lista első helyét. Márciusban már piacon az első nagylemez is: világsiker a köbön.

Hollywood gyorsan lecsapott rá, három filmet forgatnak vele egymás után, amik persze hatalmas anyagi sikert és még több rajongót hoznak. Közben visszatér Memphis-be, ahol százezer dollárért megveszi a "Graceland" névre keresztelt birtokot. Úgy tűnt, semmi sem állhat karrierje útjába, amikor megkapja katonai behívóját. Az alapkiképzés után Németországba, Bad Nauheim-be helyezik át, itt ismeri meg későbbi feleségét, egyik parancsnoka lányát, Priscillát. A nagy találkozást azonban nagy fájdalom borítja be: meghal édesanyja, akit mindennél jobban szeretett. A két év katonáskodás alatt, a Tom Parker vezette menedzsment ügyesen tartotta életben a rajongók kíváncsiságát, és noha egy új számot sem vettek fel, mindent elkapkodtak, amin Elvis arca volt látható.

Leszerelése után hosszú éveken át folyamatosan filmeket forgat, melyek a filmzenékkel együtt rendre a többszörösét hozzák vissza a ráfordított büdzsének. A filmek azonban egyre rosszabbak, a producerek nem is nagyon erőltetik meg magukat, tudják: amíg Elvis énekel éss táncol addig sztori sem kell, az emberek úgyis megnézik. 1967-ben feleségül veszi Priscillát, kilenc hónap múlva megszületik lányuk, Lisa Marie. Elvis ekkor kap rá igazán a különféle serkentő, altató és fogyasztó tablettákra, amiket aztán egyre nagyobb számmal töm magába. Összesen 32 filmben szerepel, a mennyiség azonban olyannyira a minőség kárára megy, hogy elhatározza: elég a kaptafafilmekből, irány a színpad. 8 év kihagyás után, megújult erővel koncertezik újra, a 68-as Comeback show a karrierje egyik legragyogóbb fénypontja.

Noha az ötvenes évek közepén, első próbálkozásakor nem tudta bevenni Las Vegas-t, most futószalagon lép fel a kaszinók városában, neve olyannyira összefonódik a városéval, mint Michael Jordan-é az NBA-vel.

A hanyatlás 1972-ben indult el: Priscilla megunja, hogy sokszor hetekig nem látja férjét, először elhagyja, majd egy évvel később el is válik tőle. Elvis láthatóan nem a régi, hatalmas zabálásokat rendez és egyre több, egyre veszélyesebb tablettát szed. Kedvenc étele a 7000 kalóriás, óriás banános szendvics volt. A recept a következő: végy két szelet kenyeret, vastagon kend meg vajjal, csorgass rá mézet, borítsad be egy-egy előzőleg szétnyomkodott banánnal, ragaszd össze őket és süssed ki forró, olvasztott vajban. Ébredés után, reggeli előtt, még az ágyban két ilyet betolt és csak aztán indult a nap. Mit ehetett össze, ha ezzel indított? A koncertek egyre többször torkollnak botrányba: a számok közepén elfelejti a szöveget, érthetetlenül dadog maga elé, karate-bemutatókat tart, életfilozófiájáról mesél hosszú, unalmas perceken át.

1977. június 26-án Indianapolis-ban adja utolsó koncertjét, alig két hónapra rá, augusztus 16-án szívroham következtében meghal: a világ egy emberként zokog. Azóta minden évben, ezen a napon ezrek vándorolnak házához, halálának huszadik évfordulóján 75000 ember van jelen, az eseményről 113 Tv-csatorna és 60 rádióállomás tudósít.

A sikerszéria azonban folyamatosan pörög, úgy tűnik, Elvis nem megy ki a divatból: 2001 januárja és 2004 júliusa között hét további Greatest Hits és feldolgozáslemez jelenik meg tőle az amerikai Billboard slágerlistán (70 héten át mozognak az első és 200-adik hely között). Az aktuális vonalat követő remixek ("Rubberneckin'" Paul Oakenfold-tól és "A Little Less Conversation" Junkie XL-től) már egy olyan táborból szereznek újabb rajongókat, akik jóval a halála után születtek. Mostanáig az angol slágerlistán 18 első helyezett kislemeze volt, amivel überelte a Beatles 17 elsőségét.

Mi lehetett Elvis titka és hogyan fajulhatott ilyen csúfos bukásba az élete? Állítólag a nagy pénz bolondította meg, egyesek szerint a katonaság után már lényegében halott volt, mások azt mondják Hollywood a hibás. Sokan magyarázzák a történteket, a sztori azonban így egész: nagy karriernek nagy bukás a vége, ha nem így van, az már gyanús, hamis, nem tetszik. Egy biztos: azóta sem volt még egy olyan zenész, aki munkájával ilyen szinten befolyásolta volna az egész világ gondolkodását, életét, mi több: történelmét! És azóta sem. Bruce Springsteen a következő szavakkal búcsúztatta halálakor: „Van egy csomó kemény srác. Vannak trónkövetelők. Vannak küzdők. De király csak egy van.” Így igaz.

Dobos Csaba

2006. 01. 03.