Bár a színpadok előtti tócsák ellen sajnos bármiféle védekezés hasztalan lett volna, szóval az itt fellelhető tócsák az állandó tájkép részeit képezték a nap további részében is, de legalább kevésbé kellett ügyelni a sártengeren való megfelelő átkeléseknél.

A eső nem esett reggel sőt a nap további részében sem, aminek észrevételeink szerint mindenki örült. Mivel az utolsó napi program kora délután indult sajnos a korai fellépéseket a vártnál kevesebben látták, ugyanis a tömeg nagy része ilyenkor még Mezőtúr városában kóborolt (mely építészeti értékekben, valamint kulturális emlékekben rendkívül gazdag, nem is beszélve az országban egyedülálló Túri Fazekas Múzeumról).

A nap különleges eseményei közé tartozott a Depresszió közönségtalálkozója, amely a jól ismert cigarettamárkáról elnevezett kávézó sátorban került megrendezésre, üröm az örömben, hogy a napjainkban egyre népszerűbb együttes közönségének jelentős hányadát fiatalkorúak teszik ki, akiket ebbe a sátorba nem engedhettek be a szervezők. Éppen ezért a vártnál nagyságrendekkel kevesebben tették itt tiszteletüket. Az együttes képtelen volt csalódottságát leplezni, ámbár a később megrendezésre került koncerten keresve sem találhattunk volna a tömegben lukakat, reméljük az együttes is elégedett volt, hogy megkapta a neki kijáró tiszteletet.

Sajnos a nap néhány fellépőnek igen lehangoló lehetett. Bár az eső már nem esett, a második legnagyobb szabadtéri színpadnál a sár méretei miatt még a legbátrabbak is csak ritkán merték átengedni magukat a zenének és annak élvezetének. A Fish! névre hallgató együttes is ennek a sárnak az áldozata lett. Igaz a nézők számával sem igazán lehetett kibékülve a méltatlanul kis figyelmet kapott csapat, akik a felkészültségével és kitartásával elnyerte kis csapatunk szimpátiáját, és mindannyian reméljük, hogy még sok jót tartogat számukra a jövő.

Ezzel egy időben a nagyszínpadon megtartott közel sem szalonképes becenevű Hétköznapi Csalódások tartotta előadását, amit a meglepően nagy számú és életkorilag meglepően vegyes tömeg nagy része velük együtt énekelt végig.

A napot a nagyszínpadon a Paradise Lost (UK) zárta, akik valószínűleg nem bánták meg, hogy bár sáron átmászva de meglátogatták a fesztivált, reméljük csupa szép emlékkel tértek haza. A nagy számú rajongók közül sokan csak az utolsó pillanatban érkeztek a koncertkezdésre frissen kiváltott napijeggyel a csuklójukon, ám feltűnően hamar feloldódott és sokan csak lassan fognak az élménytől magukhoz térni.

Az üdítőitalos színpadon őket követte a Garden of Eden akik egy pillanat alatt átszellemültté tették közönségüket, akik a koncert végére már azt se tudták, lányok-e vagy fiúk, ráadásul az eszik-e vagy isszák sem volt már olyan egyértelmű kérdés.

Mindent egybevetve Mezőtúr idén is a rock-rajongók Mekkájává vált, még ha csak pár napra is. Az első alkalommal itt fesztiválozó mezőtúristák alaposan belekóstolhattak egy kifejezetten nekik és értük tartott őrületbe (ahogy egy közeli kocsmáros titulálta mosolyogva a híres neves rendezvényt.)

Reméljük jövőre majd az eső sem fog esni, vagy ha esik, legalább a városi strandot és a víztorony környékét elkerüli.;)

Thx for Juhász Csaba & Konka Dániel

Ferenczi Attila

2006. 07. 03.