Láthatjuk, hogy a rendezvény évről évre egyre nagyobb show, a rendezők szerint a résztvevő országok egyre komolyabban veszik, folyamatosan bővülő stábbal képviseltetik magukat a helyszínen. S én nem értem, minek. Hiszen a zene, amiről elvileg szólnia kellene, egyre mélyebbre süllyed, a seregszemle annyira giccses, hogy csak úgy lehet élvezni, ha paródiafesztiválnak tekintjük.

Megnyugtatom azokat, akik azzal a céllal nézték, szenvedték végig a keddi és a csütörtöki elődöntőt, valamint a szombati döntőt, hogy képet kapjanak Európa zenei kínálatáról: korántsem ilyen rossz a helyzet. Kontinensünk zenei életével tulajdonképpen minden rendben van. Rengeteg tehetséges előadó, zenekar, dalszerző tűnt fel az elmúlt években is. Csakhogy az Eurovíziós Dalfesztivál nem róluk szól. Hanem a másod- és harmadvonalbeliekről. Olyan nem túl tehetséges és kevésbé eredeti újoncokról, akiknek ez kiugrási lehetőség, valamint a már szebb időket megéltekről, a lejtőn lefelé csúszókról. Az élvonalbeliek és az elit mezőny tagjai nem vállalják a részvételt. Két okból. Egyrészt nekik ciki volna ilyen giccses környezetben feltűnni, másrészt a menő előadónak sem garantált a jó szereplés, a végeredmény kiszámíthatatlan, még úgy is, hogy szimpátiaszavazás folyik a háttérben. A szervezők esküdöztek, hogy ez idén visszaszorul, a zsűri nagyobb súllyal latba eső tevékenységének köszönhetően, ez azonban nem történt meg. Igazából nem is látszott a zsűri munkája.

A vezető zenei piacok évek óta ignorálják a dalversenyt, hiába vannak ott. Nagy-Britannia, Franciaország vagy Spanyolország lasszóval fogja az indulókat. A versenykiírásnak köszönhetően nekik nem kell az elődöntőben megmérettetniük magukat. Ez az ő szerencséjük (és a mi szerencsétlenségünk), egy még nagyobb kudarc, a döntőből való kiszorulás veszélyének lehetősége esetében már nemcsak lélekben, hanem fizikailag is kivonultak volna. (Akkor véget érhetne ez az összeurópai kínlódás.) Nagy-Britannia, amely évtizedek óta uralja kontinensünk zenei életét, a seregszemlén évek óta alulteljesít. Idén az a Blue képviselte színeit, és végzett a 11. helyen, amelynek a kétezres évek elején volt néhány nagy slágere, de ha nem a fiúkvartett a kiválasztott, szerintem nem is tudtuk volna meg, hogy 2009-ben újjáalakult…

Egy dalverseny elsődleges feladata, hogy slágerekkel gazdagítsa a zenei életet. Nos, ezt a fesztivál már évek óta nem teljesíti. Pedig manapság az internetnek köszönhetően egyszerűbben és gyorsabban válnak ismertté, slágerré a dalok. A seregszemle után elvileg azonnal megjelenhetnének a legális zeneletöltő oldalak kínálatában, de nem nagyon jelennek meg, ha mégis, kereslet nincs irántuk. Vajon miért? Hiszen a fesztivál hatalmas reklám, milliók nézik! A válasz egyszerű. A dalok túlnyomó többsége a piacon életképtelen, sehol sem válhat slágerré.

Nagy meglepetés a magyar induló, Wolf Kati helyezése. Negatív értelemben persze, még a fesztivál ismeretében is kijelenthető, hogy óriási csalódás a 22. hely. Én próbáltam a realitások talaján maradni. Bíztam abban, hogy bejut az első tízbe, az reális lett volna, sőt tulajdonképpen a merészebb álmok is helyénvalók voltak, dala valóban kiemelkedett a szegényes mezőnyből, a harmatgyenge produkciók közül. Afelett ne hunyjunk szemet, hogy Kati Szlovákiától nem kapott pontot! Nehéz elhinni, hogy a szlovákiai magyarok nem szavaztak rá… Sajnos tudatosítanunk kell végre, hogy hiába a csúcsprodukció, a szimpátiaszavazásból eredően jobb helyre aligha számíthatunk, és sosem szárnyaljuk túl Friderika 1994-es negyedik helyét. Akkor persze még más volt a seregszemle. Mi lenne a megoldás? Az csak egy van! Ki kell lépni a közegből, ignorálni kell a giccsparádét, ezt a szimpátiakört. És nem szabad elcsábulni, újból visszatérni, ahogy azt Olaszország tette, amely 1997 (!) után idén ismét részt vett a dalversenyen. Ha minél többen kilépnének, a szervezők tudatosítanák végre, hogy nincs létjogosultsága, s kitalálnának valami jobbat. Ez azonban – tartok tőle – belátható időn belül nem következik be, így még évekig végig kell szenvednünk ezt a pacsuli szagú rendezvényt. (Új Szó)

Puha József

2011. 05. 18. 15:06