Az előző stúdiólemezetek, a Hadd égjen! 2010 végén jelent meg. Elég sokat vártunk a következőre.

Koppány: Bizonyos időnek el kell telnie ahhoz, hogy zenében és szövegben is újat nyújtsunk. Ehhez három évre volt szükségünk. Az év elején úgy láttuk, elérkezett az idő az új albumra, s az elmúlt hónapokban mindent ennek rendeltünk alá.

Ermi, a budapesti gitáros miért távozott?

Sancho: Azt vettük észre, kialvóban van benne a tűz. Már nem tolta olyan lelkesen a szekerünket, mint mi. Három évig dolgoztunk vele, új színt hozott a zenénkbe. Aztán ismét meg kellett újulnunk. Hármasban a somorjai próbatermünkben dolgoztunk az új dalokon, Ermi pedig Budapestről küldte az ötleteit, amelyekkel nem nagyon tudtunk azonosulni.

Koppány: A távozásának más oka is volt. Hétköznaponként a családdal vagyunk, hétvégenként általában koncertezünk. Pénteken beülünk a kocsiba, s vasárnapig össze vagyunk zárva. Az évek során felszínre kerülnek olyan problémák, amelyek lazább barátságokban nem jönnek elő. Vele ezeket nem sikerült orvosolni.

Sancho: A CD-t záró Idegen népköztársaság című szerzemény zenéjét még Ermi írta – ez készült el elsőként, az év elején.

Három zenész nem kevés egy együttesben?

Koppány: Eleinte mi is tartottunk ettől. Ám a bizonyítási vágy doppingolt. Meg akartuk mutatni a közönségnek, a szakmának és magunknak is: ez így is működik. Egy ideje saját hangmérnökünk van, jár velünk fellépni, és most már határozottan állítom, hogy a Rómeó Vérzik sosem volt ilyen erős.

Sancho: A három… cím is az egységet szimbolizálja.

Az új lemez a Hadd égjen! folytatása?

Koppány: Nem. A Hadd égjen! olyan, amilyennek 2010-ben lennie kellett. A korábbi albumainkkal összevetve teltebb, gazdagon hangszerelt. Az eltelt időszakban sokat változtunk. A három… több rajongó szerint visszatérés a kezdeti hangzásvilágunkhoz. Biztos van benne valami, bár ez modern hangzású lemez, jóval komolyabb zeneszámokkal, mint a Kiskakas vagy a Laura Palmer. A szöveg ugyan már kész volt, amikor a stúdióba mentünk, de nagyjából húsz százalékát átírtam. A stúdiómunka alatt kaptam a hírt, hogy gyerekkori legjobb barátom, Falatka meghalt, s ennek hatására új szöveget írtam a Jön egy új nap című dalunkra. A stúdióban született meg a címadó szerzemény refrénje is, a „Három az egyben, kávé helyett rock ’n’ roll, az ördög, az isten, a halál Somorjáról”.

Olcsón adjátok a CD-t. Miért?

Sancho: Ha tehetnénk, ingyen osztogatnánk. A CD a mai, zeneletöltős világunkban olyan promóciós eszköz, mint egy dedikált poszter. A magunk urai vagyunk, az árat picivel a gyártási költség fölött szabtuk meg. Aki előre megrendelte az albumot, annak a neve támogatóként szerepel a borítóban. Volt, aki a kisfia nevét íratta bele, hogy ha felnő, hallja, miért rajongott az apja. A Hadd égjen! című lemezünkből közel ezer példány fogyott el, az újból egy hét alatt adtunk el ennyit. Azt mondják, ez jó eredmény. Ezt jelzi az eladási lista első helye is.

A Rómeó Vérzik története tizennyolc éve tart. Mi viszi előre?

Koppány: A kihívások. Minden fellépés új kihívás, nincs két egyforma koncert. Valamikor elég felmutatni a kisujjamat, és mindenki követ, máskor meg kell harcolni a közönségért. A turnéink nézőszáma évről évre nő. Amíg duzzad az erő, nincs baj.

Sancho: Még mindig van bennem félelem a koncertek előtt. Ha majd elmúlik, akkor kell visszavonulni.

Maximalisták vagytok?

Koppány: Most már igen. A zenekar sokáig ösztönösen működött, alig menedzseltük. Három-négy éve viszont már minden tudatos. Egy évre elkészített terveink vannak.

Hogyha minden tudatos, az utolsó kérdésemet könnyen megválaszolhatjátok: a következő albumra is három évet kell várni?

Koppány: Nem. Ígéretet ugyan nem teszek, de most annyira erős ez a hármas, hogy úgy látjuk, sokkal hamarabb érkezik. (Új Szó)

(Martin Ferenčík felvétele)

Puha József

2014. 01. 07. 22:02