Neked mi a véleményed a cikkről?

tök yoo

jóóóóóóóóóóóóóó szar!

Neked mi a véleményedA rendezvény egy internetes zenei magazin égisze alatt került megrendezésre, immáron harmadik alkalommal. Kíváncsi voltam, hogy itthon egy ilyen vállalkozásból milyen minőségű rendezvényt lehet megalkotni, de be kell vallanom, hogy ismerve a mai viszonyokat a netes vállalkozások terén, egy egyszerű, de családias, békés és a 21. századi profizmustól mentes eseményre számítottam. A harmad ízben sorra kerülő Álom Állomás Fesztivál augusztus 10.-én délután 2től vette kezdetét a Hűvösvölgyi Gyermekvasút végállomás tőszomszédságában. Aki egy kis romantikára vágyott a János hegytől könnyed 45 perces utat megtéve, fölülhetett az Úttörő vasút jogutódjára. Sajnálkozva vettem tudomásul, hogy ezt a közlekedési eszközt igen alacsony számban vették igénybe a fesztiválra utazók. Én személy szerint vegyes érzelmekkel ültem már föl az 56os villamosra is, mivel a fellépők névsorától önmagában nem dobtam hátast. Koncertet adott többek között a Malacka és a Tahó, a Negyvenkettő és az est fénypontja az Üllői Úti Fuck. Utóbbi zenekarban én még sohasem csalódtam, ezen a nyáron már három esetben is volt szerencsém megtekinteni ezt az itthon egyedülálló produkciót. Délután 6 felé értem ki a Hűvösvölgyi végállomásra, itt értek az első meglepetések. Hol az ember tömeg? 4 órája kezdődtek a koncertek és sehol senki. Hirtelen az jutott eszembe, hogy rossz helyszínre jöttem vagy elnéztem a dátumot. De sajnos ez volt a valóság. Mikor a színpad elé értem elállt a lélegzetem: szám szerint 5 ember üldögélt a koncertező zenekar előtt és unottan bámultak maguk elé. Láttatok már ilyet? Nézzük a magát a színpadot: 2 db egymás mellé elhelyezett pavilon sátor jelezte, hogy errefelé kell nézni, ha a fellépőket akarom megcsodálni. Képzeld csak el: a két pavilonnak darabonként 4 lába, ha középen összetolod őket, akkor látsz 2 lábat, ahogy párhuzamosan tornyosulnak. Így zenekarokat megfelezték a szervezők, minden egyes fellépés alkalmával megcsodálhattuk az új „énekest”, a színpad közepén összetolt két sátor lábat. De akkor nézzük kicsit magát a zenét, elvégre azért jöttem. A Malacka és a Tahó saját, egyedi humorát hozta, amely a hazai alterközönség igencsak értékel, többek között én is. Könnyed rockot halhattunk, női vokállal és szaxofonnal fűszerezve. Aki már régebbről ismeri őket szerintem most sem csalódott, bár a hangosítás és tisztelt technikai gárda nem állt a helyzet magaslatán. Következett a Negyvenkettő, akiket én most láttam első ízben. Ha újfent a technika és a gerjedő mikrofonok nem babrálnak ki velük, biztosan élvezhetőbb és maradandóbb élmény lett volna az előadásuk. Megjegyzem, hogy a jövőben mindenkinek ajánlom a szóban forgó formáció gyakori megtekintését, talán főleg azoknak, akik kedvelik a KFT utánozhatatlan és igényes humorát. Kisebb felüdülést jelentett az Üllői Úti Fuck tagjaival történt rövid eszmecserém, ők mindig meg tudnak mosolyogtatni, legyen bármiről is szó, a rendezvénnyel kapcsolatban a tömény irónia szólt belőlük, igaz szokás szerint. A Fuck 9 órától kezdett játszani és végre megélénkült az embersereg. Körülbelül 20 ember ropta a táncot minden egyes dalra, a hátrébb állók pedig élvezettel figyelték a hazai alterrock egyik legjelentősebb képviselőjét. Érdekes momentumokkal fűszerezett koncert volt. Egy lány a jobb szélen minden egyes szám után elkezdett veszettül sikítani, tizedjére már nem tűnt annyira viccesnek. Egy 2. kerületi lakos a fellépés kellős közepén majdnem elzavart minket, utalva arra, hogy a rendezvény hangos és a völgy nyugalmát e kis fesztivál eltulajdonította. Ez az eset ilyen formában, hogy lett engedve és hol voltak ezekben a percekben a rendezők, azt a mai napig senki se tudja. Az előadás alatt pedig előbújtak a jól nevelt polgárok házaikból, férj és feleség együtt térképezte föl, hogy mit is visszhangoznak a Hárshegyek. Egy apuka korú férfiból például előtört a vérbeli rocker: pogózott, őrjöngött és léggitár bajnokokat megszégyenítő előadást produkált a hátsó sorokban kezeivel, csodálatos látvány volt. A koncert aztán a jól ismert slágerekkel ment mendegélt, majd, mint mindennek a cikkről?

Nehéz a szóban forgó rendezvényről tudósítani. Egyszerűen nem tudom hol megfogni a dolgot. Kellemes nyári idő, remek hangulatú helyszín, kifogástalan közlekedési viszonyok. Ezzel szemben pedig minimális érdeklődés (a főzenekar alatt 120 rajongó álldogált a színpad előtt), helyiek érthetetlen kifakadása a hangerő miatt, mobil WC-k totális hiánya és még sorolhatnám. Finoman szólva is sajátos. 2002-08-10 A rendezvény egy internetes zenei magazin égisze alatt került megrendezésre, immáron harmadik alkalommal. Kíváncsi voltam, hogy itthon egy ilyen vállalkozásból milyen minőségű rendezvényt lehet megalkotni, de be kell vallanom, hogy ismerve a mai viszonyokat a netes vállalkozások terén, egy egyszerű, de családias, békés és a 21. századi profizmustól mentes eseményre számítottam. A harmad ízben sorra kerülő Álom Állomás Fesztivál augusztus 10.-én délután 2től vette kezdetét a Hűvösvölgyi Gyermekvasút végállomás tőszomszédságában. Aki egy kis romantikára vágyott a János hegytől könnyed 45 perces utat megtéve, fölülhetett az Úttörő vasút jogutódjára. Sajnálkozva vettem tudomásul, hogy ezt a közlekedési eszközt igen alacsony számban vették igénybe a fesztiválra utazók. Én személy szerint vegyes érzelmekkel ültem már föl az 56os villamosra is, mivel a fellépők névsorától önmagában nem dobtam hátast. Koncertet adott többek között a Malacka és a Tahó, a Negyvenkettő és az est fénypontja az Üllői Úti Fuck. Utóbbi zenekarban én még sohasem csalódtam, ezen a nyáron már három esetben is volt szerencsém megtekinteni ezt az itthon egyedülálló produkciót. Délután 6 felé értem ki a Hűvösvölgyi végállomásra, itt értek az első meglepetések. Hol az ember tömeg? 4 órája kezdődtek a koncertek és sehol senki. Hirtelen az jutott eszembe, hogy rossz helyszínre jöttem vagy elnéztem a dátumot. De sajnos ez volt a valóság. Mikor a színpad elé értem elállt a lélegzetem: szám szerint 5 ember üldögélt a koncertező zenekar előtt és unottan bámultak maguk elé. Láttatok már ilyet? Nézzük a magát a színpadot: 2 db egymás mellé elhelyezett pavilon sátor jelezte, hogy errefelé kell nézni, ha a fellépőket akarom megcsodálni. Képzeld csak el: a két pavilonnak darabonként 4 lába, ha középen összetolod őket, akkor látsz 2 lábat, ahogy párhuzamosan tornyosulnak. Így zenekarokat megfelezték a szervezők, minden egyes fellépés alkalmával megcsodálhattuk az új „énekest”, a színpad közepén összetolt két sátor lábat. De akkor nézzük kicsit magát a zenét, elvégre azért jöttem. A Malacka és a Tahó saját, egyedi humorát hozta, amely a hazai alterközönség igencsak értékel, többek között én is. Könnyed rockot halhattunk, női vokállal és szaxofonnal fűszerezve. Aki már régebbről ismeri őket szerintem most sem csalódott, bár a hangosítás és tisztelt technikai gárda nem állt a helyzet magaslatán. Következett a Negyvenkettő, akiket én most láttam első ízben. Ha újfent a technika és a gerjedő mikrofonok nem babrálnak ki velük, biztosan élvezhetőbb és maradandóbb élmény lett volna az előadásuk. Megjegyzem, hogy a jövőben mindenkinek ajánlom a szóban forgó formáció gyakori megtekintését, talán főleg azoknak, akik kedvelik a KFT utánozhatatlan és igényes humorát. Kisebb felüdülést jelentett az Üllői Úti Fuck tagjaival történt rövid eszmecserém, ők mindig meg tudnak mosolyogtatni, legyen bármiről is szó, a rendezvénnyel kapcsolatban a tömény irónia szólt belőlük, igaz szokás szerint. A Fuck 9 órától kezdett játszani és végre megélénkült az embersereg. Körülbelül 20 ember ropta a táncot minden egyes dalra, a hátrébb állók pedig élvezettel figyelték a hazai alterrock egyik legjelentősebb képviselőjét. Érdekes momentumokkal fűszerezett koncert volt. Egy lány a jobb szélen minden egyes szám után elkezdett veszettül sikítani, tizedjére már nem tűnt annyira viccesnek. Egy 2. kerületi lakos a fellépés kellős közepén majdnem elzavart minket, utalva arra, hogy a rendezvény hangos és a völgy nyugalmát e kis fesztivál eltulajdonította. Ez az eset ilyen formában, hogy lett engedve és hol voltak ezekben a percekben a rendezők, azt a mai napig senki se tudja. Az előadás alatt pedig előbújtak a jól nevelt polgárok házaikból, férj és feleség együtt térképezte föl, hogy mit is visszhangoznak a Hárshegyek. Egy apuka korú férfiból például előtört a vérbeli rocker: pogózott, őrjöngött és léggitár bajnokokat megszégyenítő előadást produkált a hátsó sorokban kezeivel, csodálatos látvány volt. A koncert aztán a jól ismert slágerekkel ment mendegélt, majd, mint mindennek, ennek is vége lett. Amit én negatívumként tudok felsorolni: katasztrofális hangosítás, igénytelen szervezés, kevés látogató, lakodalmas rock zaja a közeli éttermekből, mobil WC-k sehol. Amit pozitívumként: békés és családias hangulat, ingyenes volt a rendezvény, a Fuck miatt megérte. Sajnos ez az esemény is jól mutatja, hogy rengeteg remek próbálkozás van itthon, de a krónikus pénzhiány minden hasonló rendezvénynek gátat szab. Érzésem szerint, még ha ingyenes is volt ez a fesztivál, többet ki lehetett volna belőle hozni. ggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggg