ZULU 0203
Nyugat-Németország
Fekete Erdő Klinika
Brinkmann Professzor Irodája

- Sajnálom. Csak nyolc nap múlva fog biztosan meggyógyulni.
- De én ezt nem értem. Az én fiam olyan kedves, jószándékú, és sosem szokott zűrös ügyekbe keveredni.
- Az lehet. De túl sokat akart.

***

A Kashmir Underground egy igazán elegántos, modern, ufónautákat hívogató hely. Zé mégis otthon hagyta a szkafanderét, mert a szippantós kocsi, amivel épphogy leparkolt egy közeli utcában felmondta a szolgálatot. Szerette ugyan a közerkölcsöt, és régen flörtöl is 1 közrendészetivel, de a gumicsizma, és a skarlátnadrág már eléggé szorította. Messzi van innen a Skála Áruház – morfondírozik Zé, és út közben vásárol egy nyugati típusú, ezüsttel futtatott, benzines rollert. Jó dolog a rollerezés. Pompás ez a rollerezés. Megnyugtató ez a rollerezés. Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok cikáztak fejében, mire is betért az áruházba.
Itt megismerkedett Kozsó csodálatos hangulatvilágával, s végül káprázatos öltözékben, nehéz szívvel hagyta el a fényes épületet.
***
aug.31.
ZULU 2000
Kelet-Európa, Közép-Magyarország
Budapest, Üllői út 51.
Kashmir Underground

Zé számára minden koncert a beállással kezdődik. Megiszik pár tucat cent Becherovkát, aztán kezdődhet a koncert. Emellett természetesen a zenekari beállás is elég fontos jelentőségű.
Ugyanis a beállások alapján - a technikai körülményeket beszámítva - dönti el a várható zenei élmény milyenségét. Most az egyszer azonban jobb lett volna, ha ezek az álhardcore zenekarok, azaz a német Paint the town red, és a Dawncore nem olyan alaposak, sőt ha inkább meg sem jelennek, ám nagyon nem akaróztak elhúzni.
Zé nem is érti, minek 1 ilyen álbuliba az annabarbi, minek beleerőltetni 1 ennyire hiteltelen közegbe, és egyáltalán.
Az annabarbi a tőle megszokott hangulatot biztosította (a színvonalat sajnos nem, mert a hangosítás minősíthetetlennek bizonyult), tényleg szívből, nagy vehemenciával játszottak.
A „H” –ról ismételten megtudtuk, hogy markáns, impozáns dal; a közönség azonban továbbra is úgy ácsorgott, mintha pölö a 6-os villamosra várna, talán egyszer megérjük azt is, amikor nem csak az arcokon látni a hatást.
Ezek a Dawncore srácok feltehetőleg a szótárban találhattak rá a hardcore szóra, még szerencse, hogy a magyar hárdkórfílingnek maguk is búcsút intettek. Nem beszélve a német bandáról; szóval sem meggyőző, sem határozott, inkább határozottan közömbös „koncertet” élhettünk meg, afféle hyperhangosított, ultrafüstös, extranézdmitcsinálokhatudodte-
iscsináld önburleszket, dehát minden jó, ha vége jó.

Mindez alól ugyan kivétel volt az annabarbi, hisz’ lenyomták a pörgős, sajátos 40 percüket, csak kérdés, hogy itt minek.

kárpátidia

2002. 09. 10.