A The Carbonfools 2004-ben Mérgezett gulyást (Poisoned Goulash) kínált, 2008-ban a szívét (Carboon Heart), 2010-ben a lelkét (Carboonsoul) tárta elénk, de csak mostanában, a „szénédes dalaival” (CarbonSweet) emelkedett a legsikeresebbek közé, leginkább annak köszönhetően, hogy eljutottunk oda, nem hátrány, ha magyar együttes angol nyelvű szerzeményeket készít. A CarboonSweet már aranylemez, folyamatosan válnak slágerré a zeneszámok: a Clublights, a Birthday és az Opened Doors után most a Donkey hódít.

A CarbonSweet vicces és komoly mondanivalójú, gitárközpontú, karakteres, igényes dalokat vonultat fel. A Gorillaz stílusára emlékeztető, bohókás Keep on Waitin’ című szerzemény után a zenekar eddigi legnagyobb slágere, a funkys, partis hangulatú Birthday csendül fel, amelybe hangulatfokozásként pezsgődugó pukkanása épül, tűzijáték és harangszó zárja. A Bag of Candyben az együttes újabb arcát mutatja meg. A turné viszontagságait megéneklő, elszállós Busdriver címűben Fekete István gitáros is énekel. A hattyúk tavából merítő Donkey a legviccesebb szövegű szám. A zongorás Opened Doorst és a Nine-Eights című instrumentális dalt a partis Like Kids követi. A befordulós, lassúbb Danger után az album első slágere, a Clublights hallható, amely a híd szerepét tölti be, ez emlékeztet legjobban a 2010-es CD-re. A retrós Rude Boy bizonyítja leginkább, Fehér Balázs hangja milyen sokat fejlődött. A szöveges résszel kezdődő, elektropopba torkolló Nebulót követően a lassú, merengős, pszichedelikus Seeds zárja a nagylemezt.

A CarboonSweet változatos csúcsalbum, a világon bárhol megállná a helyét. (Új Szó)

Puha József

2013. 10. 12. 19:07