A máig méltán nagy sikerű Locomotiv GT-ben mindig is Presser Gábor vitte a prímet, az LGT Legendás dalok 2. rész tételeinek többségét is ő, az állandó tag, a Vígszínház zenei vezetője jegyzi, ám ezúttal a kiválasztott tíz tétel szerzői között rajta kívül nem csak a két Tamás, Somló és Barta jegyeznek egy-egy nótát, de Karácsony „James” János is. Na, de haladjunk sorban!

Bár a kiadvány szerkesztője nem hagyta, hogy az időrend betartása korlátozza, ugyanakkor az első rész nyerő dalainak hangulata vissza-visszaköszön. Igaz, a nyitótételnek szánt Ringasd el magad kezdésnek bejött a Rapülőknek, hiszen a Rapeta című album ezzel startolt a kilencvenes években, ám a felpörgetett, rappel megbolondított újrázással szemben az alternatív-szétcsúszós eredeti változat nem éppen hatásos felütés. Szerencsésebb lett volna a feszes tempójú, dögös Ő még csak tizennéggyel begyújtani a rakétákat, ami szintén joggal gazdagítja e gyűjteményt. A második tételnek választott Miénk ez a cirkusz ellenben tökéletes darab, tökéletes helyen. A zongora alapú, pattogó ütemű sláger sajátos megfelelője az előző összeállításon hasonló pozícióból indított Egy elfelejtett szó című örökbecsűnek.

Bár A rádió című felejthetetlen klasszikus a mai spotify-os, mp3-as, youtube-os világban már minden szempontból történelem, hiszen a szórakoztató elektronika első nagy csodájának állít magyarországi emléket, mindezt fülbemászóan és átérezhetően szívhez szólóan teszi – tökéletes nosztalgiát ébresztve a harmincon túliakban...

Ugyanakkor a Zenevonatot és annak téma-tükörképét, a Neked írom a dalt, no meg az azokra reflektáló Mindenkit, valamint a blues-t reggae-vel vegyítő Annyi mindent nem szerettem még-et, s annak sajátos párját, a Fiút a XXI. század embere is magáénak érezheti, ha elég nyitott és befogadó. Előbbi hármas a szerző és hallgató különleges oda-vissza ható kapcsolatáról, no meg az alkotó reményéről, kívánságáról szólnak, utóbbiak a közvetett/közvetlen emberi érintkezésekről, illetve a tapasztalat továbbadásáról mesélnek – még az internet előtti időkből, ám a Facebook-korszakban is érvényes módon. Kár, hogy e szerzemények nem így csoportosítva kerültek a korong végére, megkoronázva az egy dal erejéig a banda énekesévé előlépett gitárosának eredetileg is – nem csak e kollekció, de az 1980-as Loksi című dupla album esetében úgyszintén – zárótételül választott, mindezeket összefogó fohászával, az Álld meg a dallal.

Ha csak egy hajszálnyival is, de erősebb az LGT Legendás dalok 1. a folytatásnál, ám a második rész szintén dicséretes, megérdemel egy öt alát. Ugyanakkor nagyon hiányzik egy harmadik rész, amit gond nélkül meg lehetne tölteni tartalommal, hiszen az LGT legendás dalai közé tartozik a Szólj rám, ha hangosan énekelek, az Embertelen dal, a Mindenki másképp csinálja, A dal a miénk, A síneken, a Boksz és a mottónak is beillő: Ezt egy életen át kell játszani.

Tracklista:
1. Ringasd el magad
2. Miénk ez a cirkusz
3. Fiú
4. Mindenki
5. A rádió
6. Ő még csak tizennégy
7. Neked írom a dalt
8. Annyi mindent nem szerettem még
9. Zenevonat
10. Áldd meg a dalt

Balajti Péter

2014. 06. 21. 0:56