A zenészek repertoárját ismerők számára nem meglepetés a stílus felé történt eltolódás, a nyitás ugyanis már régebben elkezdődött. Például az előző albumukon, a Have A Nice Day címűn hallható Who Says You Can’t Go Home című felvételnek elkészítették a countrys verzióját, a Sugarland nevű duó egyik énekesnőjével, Jennifer Nettlesszel, és a dal meghódította az amerikai Billboard magazin countrylistájának csúcsát.

Az együttes említett előző stúdiólemeze 2005 szeptemberében került a boltokba. Az USA-ban 1,4 millió példány fogyott belőle, világszerte több mint ötmillió. A korongot kísérő koncertsorozat a Billboard kimutatása szerint tavaly a harmadik legsikeresebb turné volt, a jegyeladás 131 millió dollárt hozott a konyhára. A Bon Jovi ugyan a legtöbbet koncertező zenekarok közé tartozik, ám a tagok már jó előre jelezték, hogy az új albumhoz nem kapcsolódik turné, csupán bemutatókoncertjeik és fesztiválfellépéseik lesznek.

A Lost Highway egyik producere John Shanks, akivel a zenészek már a Have A Nice Day című lemezükön is együtt dolgoztak. A másik a countryzene vizeiről érkező Dann Huff (ő is feltűnt az előző anyagon, de csak kis szerepe volt), aki többek közt Faith Hill, Keith Urban, a Rascal Flatts vagy az American Idol negyedik szériájának győztese, Carrie Underwood mellől lehet ismerős. A közreműködők is a countryzenéből érkeztek: LeAnn Rimes és a Big & Rich nevű duó tűnik fel a korongon egy-egy közös szerzemény erejéig. LeAnn ugyan popénekesnőként vált világszerte ismertté, de tizenévesen countryelőadóként indult a pályafutása, és a tengerentúlon ebben a stílusban jóval nagyobb sikereket ért el.

Az együttes már régen eltávolodott a gyökereitől, a szó szoros értelmében egy ideje nem nevezhető rockzenekarnak. „A Lost Highway Nashville inspirálta Bon Jovi-album” – nyilatkozta a frontember, Jon Bon Jovi. A rajongóknak azonban nem kell megijedniük, nem countrylemez lett a végeredmény, bár a stílusbeli eltolódás jóval erősebb, mint bármelyik korábbi album esetében.

Countryelemekre épülő rádióbarát dalok gyűjteménye. Összességében kicsit rock, még inkább country, de leginkább pop. A rockos oldalt meglepetésre a Big & Rich közreműködésével készült We Got It Goin On gitártémája idézi meg a leghatásosabban, a refrénnél belépő hegedűkíséret viszont megtöri a varázst. A másik közreműködő, LeAnn Rimes a Till We Ain’t Strangers Anymore című szerzeményben vendégszerepel. A srácok erőssége továbbra is a balladákban rejlik, nem véletlenül választották első kislemezdalnak a (You Want To) Make A Memory címűt – a lemez egyik legjobban sikerült, fülbemászó felvételéről, igaz balladáról van szó. A címadó dal, a Lost Highway a Tim Allen, John Travolta, Martin Lawrence és William H. Macy főszereplésével készült Wild Hogs című komédia zenei CD-jére is felkerült, egy másik Bon Jovi-felvétellel, a Wanted Dead Or Alive cíművel együtt.

Az együttes repertoárjába belefért ez a countrys kiruccanás. Már csak azért is, mivel régen túljutott a fénykorán. Hűséges rajongótábora azonban nem fordult el tőle, és „Nashville-be is követi” kedvencét. Az album az elmúlt héten az amerikai eladási lista első helyére iratkozott fel – az USA-ban a megjelenés hetében 292 ezer példányt értékesítettek belőle. A zenekar legutóbb az 1988-as New Jersey című lemezzel szerepelt az amerikai összesítés élén. Az új korong Németországban is a rangsor csúcsán kezdett. Nagy-Britanniában a zenészeknek meg kellett elégedniük az ezüstérmes pozícióval, a The Traveling Wilburys gyűjteménye (két albumának felújított változata, plusz DVD) akadályozta meg őket a listavezetésben. Érdekesség, hogy a New Jersey című korongjuktól a 2000-es Crush címűig bezárólag az összes nagylemezük első volt a szigetországban, azóta viszont nem tudták megszerezni a lista legmagasabb fokát. (Új Szó)

Puha József

2007. 07. 15.