A popzenében jártas, de a lemez hátterét nem ismerőknek más a véleményük. Ők jól tudják, hogy a látszat csal, az ilyen lépés rendkívül kockázatos, s ebből eredően nem értik, Zsóka miért Karády Katalinnak, a negyvenes évek magyar színészóriásának a felvételeit énekelte újra. Ezek azok a slágerek, melyekhez nem ajánlatos hozzányúlni! Vadonatúj köntösbe nem szabad öltöztetni őket – már csak a filmszakma fennálló haragja miatt sem –, a hangszerelésnek és az előadásnak korhűnek kell lennie, s ha ez az íratlan szabály, akkor az átdolgozásoknak önmagukban nincs létjogosultságuk.

A harmadik csoportba tartozók előtt világos a kép. Tudják, hogy Zsóka nem hirtelen elhatározásból, a könnyű siker reményében énekelte újra, és adta ki ezeket a dalokat. Ez egy hosszabb folyamat végeredménye, de az is lehet, nem végeredmény, csak egy állomás. Földessy Margit vont először párhuzamot a két színésznő között. Gondolom, a színkritikusok többségének ki is nyílt a bicska a zsebében. Első hallásra valóban meredeknek tűnik a párhuzam. Egyvalamiben azonban biztosan hasonlítanak: mindketten a kor szexszimbólumai. Zsóka – elmondása szerint – mindig is szerette Karády slágereit, filmjeit. Miután tanulmányozta az életét, úgy döntött, önálló esten próbálja őt bemutatni. A Mikroszkóp Színpadon látható Ma a tiéd vagyok! című előadásban a legenda kevésbé ismert arcaira fókuszál, a végzet asszonya, az elérhetetlen díva helyett a nőt idézi meg. A kort huszonegy felvétel segítségével próbálja feleleveníteni Gyarmati István zongorista zenekarával. A bús, borongós dalok zongora, nagybőgő és dob kíséretében csendülnek fel, egy sejtelmesen búgó hangon. A mának szólnak, tisztelve a múltat. Zsókának sikerült az, ami csak keveseknek, azok közül, akik slágerekhez nyúlnak. Sikerének titka abban rejlik, hogy „csupán” előadja a zeneszámokat. Nem vesz el belőlük semmit, de nem is ad hozzájuk.

A műsorban elhangzó felvételek közül tizenhat hallható a CD-n, utolsóként pedig egy, a hangulatnak megfelelő új szerzemény, A dalok is meghalnak egyszer című csendül fel. Ahelyett tehát, hogy oldódna a fájdalmakkal teli, pesszimista hangulat, az album végén tovább fokozódik. Valójában ezzel lesz teljes a történet. „A dalok is meghalnak egyszer, mint minden, mi szívünkben él. Ha új van, a régi már nem kell, megkopott, semmit nem ér. Ez így lesz, míg ember az ember…” Nincs más választás, egyet kell értenünk az üzenettel: a Karády-slágerek is meghalnak egyszer. Köszönet Zsókának, hogy elnyújtja a haldoklásukat. (Új Szó, Szalon)

Puha József

2010. 02. 18.