Ez még hihetetlenebb, pedig ebben tényleg nincs csöppnyi túlzás sem! Aki nem hiszi, nézzen körül a szlovák zenei portálokon! Az együttes folyamatosan koncertezik arrafelé. Tavaly például a vágújhelyi Open Jazz Festen hatalmas sikert aratott. Hangsúlyozom: magyarként! Persze ott nem ezen volt a hangsúly, hanem a zenén – szlovák újságíró kollégám szerint a fellépés ámulatba ejtette a közönséget. Ő is dicshimnuszt zengett róla, akárcsak a Better Tomorrow című albumról. Az utóbbival kapcsolatban ezt én is megteszem, nemsokára, előtte lássuk, kik alkotják a 2007 februárjától létező, instrumentális zenét játszó formációt.

Dzsesszkörökben nemzetközi szinten is jól ismert zenészek. A zenekarvezető, Sárik Péter zongorista az évek során sok stílusban kipróbálta magát, játszott klasszikus, pop-, latin- és világzenét, még énekelni is tanult. Ismertté a 2000-ben alakult, 2004-ben Az év jazzegyüttese kategóriában a Magyar Rádió által alapított eMeRTon-díjjal jutalmazott Jazzpression zongoristájaként vált. Egyik társa, Frey György szintén tagja a szóban forgó zenekarnak. A basszusgitáros tavaly zeneművészeti tevékenységének elismeréseként, kortárs zeneművek bemutatásáért Artisjus-díjat kapott. A harmadik tag, a dzsessz szinte minden ágát kipróbáló, dixielandet, szvinget, latinzenét, fusiont is játszó, Artisjus-díjjal 2004-ben kitüntetett Berdisz Tamás dobos az alapító, Kaszás Péter helyére érkezett 2007 decemberében. Péter a neves bostoni Berklee College of Musicban kezdett tanulmányokat, ezért adta át a helyét.

Ha már az elején Nagy-Britanniát említettem, támasszuk alá a trió szigetországi népszerűségét! Több klubkoncertje volt arrafelé is. Egyebek mellett a londoni Pizza Express Jazz Clubban is játszott, amely a város, sőt Európa legjelentősebb dzsesszklubja.

Sárik már háromszor bejutott a legrangosabb nemzetközi dalszerzőversenynek tartott International Songwriting Competition dzsesszkategóriájának döntőjébe. Évente több száz dzsessz-szerzeményt neveznek a versenybe a világ különböző részeiből, amelyek felett eddig olyan nagyságok bíráskodtak, mint például Tom Waits, Jerry Lee Lewis, John Mayall, Chaka Khan, Cassandra Wilson vagy a világ vezető lemeztársaságainak munkatársai. 2004-ben a Ways, 2006-ban a Stream című felvétele került be dzsesszkategóriában a zsűri által legjobbnak kikiáltottak közé, tavaly pedig az I’ll Catch You című dala lett a kategória harmadikja, ráadásul a közönségszavazatok alapján is a harmadik helyen végzett – a szerzemény a Better Tomorrow című albumon is hallható. A zsűri a kreativitást, az eredetiséget, a dallamot és a hangszerelést értékeli. Sárik, akárcsak triója mind a négyben erős. A korongon nemcsak a frontember, a többiek is közreműködnek szerzőként – érdekesség, hogy nem együtt, hanem külön-külön komponálnak.

Azok közé az emberek közé tartozom, akik egyszerre csak egy dologra képesek koncentrálni, így munka során ritkán hallgatok zenét. Ez mostanában megváltozott, a Péter Sárik Trio lemeze napokig háttérzeneként szólt az irodámban, merthogy annak is tökéletes. Azt hittem, már ismerem az egészet. Egyik este újra végighallgattam, ezúttal figyelmesen. S új dimenziók nyíltak meg előttem. Mintha nem is azt az anyagot hallottam volna. Az addig egyszerűnek tűnő zene ezúttal a mélységekig hatoló igényességével nyűgözött le. Az album tizenegy saját felvételt tartalmaz. Dallamilag, ritmikailag változatosak, könnyedek, játékosak, mintha az egész egy összefüggő improvizáció volna. A legrövidebb dal is közel ötperces.

A Better Tomorrow-t mindenfelé játszani kellene: rádiókban, bevásárlóközpontokban, hogy minél többen megismerhessék. Gyorsan eloszlatná azt a tévhitet, hogy a dzsessz rétegstílus. Pontosabban ez a dzsessz nem rétegstílus, sőt, megkockáztatom: nem is dzsessz, hanem rendkívül igényes popzene. Nem lehet nem szeretni! Háttérzeneként megnyugtat, átadva magunkat neki elvarázsol. (Új Szó, Szalon)

Puha József

2010. 02. 25.